Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
témát látva érzékeli, hogy van, amikor már csak a pár tudós által használt szakmai nyelven lehet megszólalni. Ebből következően az esszéisztikus megfogalmazás önmagában nem mindig jelent felületességet. Filológiai megalapozottsággal is lehet mások által is olvasható módon írni. Ha bármilyen modellt is követni akart az életében, akkor ez a modell volt az, amelyiket követni akart. 25. Ezerkilencszáznyolcvanhatban tanulmányt írt Grezsa Ferenc és Sándor Iván Németh László könyvéről. Grezsa Ferenc Németh háborús korszakáról írt könyvet, Sándor Iván könyve a már említett, A Németh László-pör című könyv volt. Két könyvről írt, a két könyv kapcsán összeszedte mindazokat a mozzanatokat, amelyek az akkori magyar irodalomban, legalábbis szerinte, a korszerű helyzetismeret irányába mutattak. Az írásba belenézve most veszi észre, hogy belegyömöszölt abba a rövid tanulmányba mindenkit, aki belefért, az említett két szerző mellett említette Esterházy Péter, a közgazdász Lengyel László, aztán Liska Tibor, majd Bibó István, aztán Csoóri Sándor és Mészöly Miklós nevét, amit tudott, idézett is tőlük, különösen azt, ami az akkori világ megismerésének lehetőségeire vonatkozott. Az írást a Valóság szerkesztőségének küldte el, választ Sükösd Mihálytól kapott. Olyan választ kapott, amilyet se előtte, se utána nem kapott senkitől. Az írásodat nem merjük közölni, írta Sükösd kézírással, hatalmas betűkkel. Ezt a választ akkor sem értette, s azóta sem érti, pedig sokat gondolkodott rajta. Abban az írásban semmi olyan nem volt, ami az ő akkor már pár éves szerkesztői gyakorlaton alapozódó tapasztalatai szerint a legalitás keretei között ne lehetett volna közölni. Másrészt Sükösd Mihályt senki nem kényszerítette a levélben megmutatkozó őszinteségre, akár udvariasan elhárító levelet is írhatott volna. Ma is azon gondolkodik, hogy mi irritálhatta a Valóság szerkesztőségét ebben az írásban, hiszen például a Liska-modellel kapcsolatos mondatokat éppen egy korábbi Valóság-számból idézte. Lehet, hogy a Valóság mögött álló Aczél György és Németh László egykori, rendkívül összetett kapcsolatába nem akartak belelépni, még utólag sem, vagy valami általa nem ismert mozzanat határolta el őket a közléstől, s az késztette őket az írás említett módon való visszaadására. Ezekben a jegyzetekben még csak érzékeltetni sem tudja a Valóság című folyóirat szerepét és szerepének összetettségét a Kádár-rendszerben. A lap társadalmi, gazdasági kérdésekről közölt mérvadó tanulmányokat, szociográfiákat, így például Végh Antal Penészleki riportja és Zám Tibor Hortobágyi jegyzetek című írása is a Valóságban jelent meg, s még annyi minden, itt csak a Valóságban szerzőként szereplő Liska Tibor, Szűcs Jenő, Hankiss Elemér nevét említi. A lap gazdagságát Vekerdi László elemezte az Új Forrás 1995-ös évfolyamában közölt kétrészes, Harminchárom év a Valóság rabságában című tanulmányában. Körösi József halálakor Vekerdi 45
