Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
több munkát igénylő szellemi és fizikai tevékenység. Ráadásul a teljes napot kitöltő tevékenység, mellette olvasásra, írásra nem marad idő. Fiatalkorában még vitatkoztak arról, hogy miképpen lehet valaki tudós tanár, ő erre azt mondta, hogy a legfontosabb az lenne, ha a tanároknak biztosítanának időt az olvasásra, gondolkodásra. A szerkesztés is állandó szellemi készültséget, készenlétet igényel, naponta új írásokkal találkozik az ember, ezeket be kell illesztenie a saját világába, s meg kell válaszolnia őket, miközben napi hivatali, technikai jellegű munka is akad, nem beszélve arról, hogy korábban a politikai, manapság inkább a pénzügyi kényszerek legyőzése, a napi küzdelem a lap megőrzéséért hatalmas energiákat követelt és követel. Mindezek mellett úgy érezte, hogy meg kell tartania magának egy területet, amelyikhez vissza tud térni, amelyik valamennyire rendszerezi gondolkodását, miközben olvassa a beérkező kéziratokat, az új könyveket, a szerkesztőségbe akkor még szép számmal érkező folyóiratokat s így tovább. 21. Ekkor újra sokat olvasta Németh Lászlót. Az első, mondjuk így, egzisztenciális élmények után most genetikusán, műről műre, az időben előre haladva olvasta az írásait, számos írása ekkor még tiltottnak számított, ezek a nagy életműsorozatba sem kerültek be, így az eredeti megjelenési helyekhez tért vissza. A jelenség érdekelte. Fiatalon, szinte még gyerekként a művek etikai tartalma foglalkoztatta, most maga a jelenség, a huszadik századba belevetett ember, aki a század kérdéseit próbálta megválaszolni. Motívumai, motívumainak változásai is a század változásairól beszéltek, sok időt töltött el ezeknek a motívumoknak a vizsgálatával. Amikor kikerült az egyetemről, úgy gondolta, egy kutatóintézetben szívesen foglalkozna egy Németh-archívum kialakításával, ebből az elképzeléséből semmi nem lett, ilyen jellegű archívum azóta se jött létre, s a lehetőségét sem látja annak, hogy valamikor is létrejöjjön Ha a saját élettörténetét nézi, akkor nem sajnálja, hogy az történt, ami történt, bár még nem lezárt történetről beszél, úgy, legalábbis eddig az élete megtörtént, izgalmasabb volt, nagyobb kihívásoknak kellett megfelelnie, mintha egy kutató- intézetben tölt el hosszú éveket. Igaz, azt nem tudja, hogy ott milyen szellemi utat járt volna be. 22. Újabb olvasmányai két dolgot értettek meg vele, az egyik az volt, hogy a jelenség értelmezése szempontjából megkerülhetetlen az, amit Németh az alkatra hivatkozva önmagáról elmondott, a mű, még akkor is, ha később önmagában vizsgáljuk, első megközelítésben elválaszthatatlan attól, aki létrehozta, legalábbis a személyességet olyan erővel hirdető alkotónál, mint amilyen Németh László 42
