Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
Bár a kárókatonák is a magyar katonák jelenlétét idézik a regényben, Gergiánnak, a vadőrnek szintén zöld ruhája és puskája van, mint a magyar honvédeknek volt. És meg is védi a gyerekeket dühöngő ellenségüktől, a hatalmi erőszakot jelképező Kocsmárostól, amikor azt hisszük, hogy az akár arra is képes lenne, hogy megölje őket.131 Gergián amellett, hogy egyenruhás ember, azt az apafigurát is megtestesíti, aki Gion számára Gallai István nagyapja is volt. Az 1941-től kezdődő időszakban Gion példakép nagyapja ugyanis nem vadőr, de szintén zöldesbarna egyenruhás, fegyveres ember: mezőőr volt.132 Szenttamás magyar népének túlnyomó többsége mindig is a legegyszerűbb földműves vagy pásztor (származású) volt.133 Gergián neve, amit legvalószínűbben a görög georgosz 'paraszt' szóból vezethetünk le, a földműves-állattartó társadalom tagjára utal. (A Kocsmáros neve viszont a délszláv krcmar szóra megy vissza!134) Gergián tehát tekinthető annak a földműves magyar apa mintájának, akik közül az 1944-es megtorlás után fájóan kevés maradt Szenttamáson. Ugyanakkor Gergián egyértelműen krisztusi alak is. A vadőr egyedülálló fiatal férfi, aki mindvégig ácsmunkát végez. Nem keresztet, de hasonlót: az eget a földdel összekötő tornyot épít135, ami a regényben a Magyarországhoz tartozás iránti vágy jelképeként értelmezhető. Ami nem csökken az idő előrehaladtával, hanem azok számára, akik emlékeznek rá, és akik hisznek benne, egyre növekszik.136 Mégis sejthető, hogy a toronyépítés avagy a visszatérés nem valósulhat meg, hiszen Bábel tornya sem érte el az eget... Gergián magázza a gyerekeket, ami annak a jele, hogy komolyan veszi és tiszteli őket, amiért a gyerekek nagyon hálásak is neki.137 Az, hogy Gergián krisztusi figura, abból is tudható, hogy többször mondják róla, hogy ő „a legrendesebb ember a világon"138, aki „mindig betartja a szavát."139 Mindig kedves, mindig derűs, még akkor is, ha kellemetlen 131 A fene egye meg - szuszogott Hodonicki Oszkár. - Agyoncsaphatott volna bennünket, hiszen tök részeg." Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m„ 208. 132 Olyan vagy, mint egy ronda, zöld kecskebéka - mondta a Kocsmáros az ajtóból. Csakis Gergiánnak mondhatta ezt, Gergián volt zöld vadőri egyenruhában." Uo., 207. Az életműben még egyszer fordul elő a kecskebéka szó, ott pedig az író mezőőr nagyapjára utal egy, a megszólítottra hasonlóan veszélyes helyzetben: „Itt vagy hát, öreg kecskebéka! [...] De hol van a zöld egyenruhád? Hol van a pisztolyod?" Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 690. 133 Vő. pl. Gionfalva, rendezte: Tóth Barnabás, színes, magyar dokumentumfilm, 2009, 27 perc; különösen ahol Gion a felmenőiről beszél. 134 Jankovicsné Tálas Anikó, kocsmáros szócikk = Zaicz Gábor főszerk. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, Bp., Tinta, 2006. 135 A vele való első és utolsó előtti találkozáskor is ácsmunka közben találjuk: „[...] láttuk a vadőrt, az udvaron dolgozott, valami gerendát faragott." Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 184.; „Gergiánt a ház mögött találtuk. Egy vastag gerendán lovagolt, csapot faragott a gerenda végére. Körülötte mindenféle épületfa hevert, hosszabb-rövidebb gerendák, oszlopok, deszkák, lécek, kissé távolabb hatalmas vaskapcsokat láttunk a földön." Uo., 190.; illetve: „Gergián a torony lábánál ült és csapot faragott egy gerenda végére" Uo., 241. 136 „[...] a torony továbbra is változatlanul, szilárdan áll", illetve: „Mégiscsak magas ez a torony - mondom. - Tizenkilenc méter, jó messzire látni innen. - Huszonkét méter - vigyorog Virág Péter. - Hogyhogy huszonkét méter? - Burai ]. tavaly felépítette a hetedik kilátót. (...) - Burai ]. fel fog menni a felhők fölé - mondom meggyőződéssel. - Igen - helyeselt Virág Péter. - Elhatározta, hogy tovább építi a tornyot. Felmegy a felhők fölé." Uo., 252-253. 137 Uo., 176., 249. 138 Uo., 244. 139 Uo., 245. 72
