Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

legyen az egykori mészárlás helyén való élet, ki kell tehát pingálni a vágóhíd falát. Miféle rajzokkal? Miket is vésnek a falba a gyerekek? Madarakat - leginkább kárókatonákat - és ötlábú csődöröket. Azaz a (nemzeti) szabadság és a szerelem jelképeit. A többi rajz, úgymint faliórák, cowboykalapok, dísztányérok stb. nem méltók rá, hogy örök emléket állítsanak nekik, azaz belevéssék őket a falba:106 ezeket majd le lehet és le is fogják mosni.107 Gergián, a vadőr is a kárókatonák falba vésését helyesli: „Okos dolog - helyeselt Gergián. így legalább mindig ott maradnak, senki nem tudja elriasztani őket. A szép dolgokat falba kell vésni, hogy megmaradjanak. "108 A tiltott jelképek falba vésése jelképezheti azt az írói tevékenységet is, amelyet Gion is végzett, amikor a sorok között olyan dolgokról írt, amelyeket a hatalom igyekezett letagadni, illetve elhallgatni. Az íróhoz hasonlóan az ártatlan arccal kárókatonákat rajzoló, majd rajzaik mellett bátran kiálló gyerekek is színlelnek és trükköz- nek: a valódi céljuk nekik is az, hogy „megdöntsék a rendszert", vagy ahogy ők mondják, hogy a Kocsmárost a rajzaiktól üsse meg a guta a Vágóhíd közepén.109 110 111

A vágóhíd köznyelvi szerkezetekben is szerepel a tömeges, erőszakos és persze értelmetlen emberhalálra utaló fordulatokban, különösen háborúval kapcsolatos kifejezésekben. Gion is használ ilyeneket, például: „Úgy hallottam, hogy egészen rendes ember volt [a meggyilkolt trónörökös] - mondtam, csak hogy bosszantsam Török Ádámot. - A világ összes rendes emberéért sem hagyom magam vágóhídra vinni. "no Vagy: „A szegény magyar katonákat azonban sajnálom. Felelőtlenül a vágóhídra küldték őket."lu Illetve: „Én nem megyek a vágóhídra, ez nem az én háborúm. "112 [kiemelések tőlem, K. Á.] Gion viszont pályája kezdetétől egyénibb módon is használja a szót. A megszokott háborús kontextusokkal szemben már második regényében eredeti jelentéséhez, a jámbor állatok levágásának konkrét képéhez közelíti, hogy a fegyvertelen és ártatlan emberek vesztőhelyének megjelölésére alkalmazza. Láttál már birkákat vágóhídon? [...] Egy hang nélkül hagyják magukat leszúrni [...]. Meg sem nyikkannak, amikor elfolyik a vérük. Minden más állat küzd az életéért, vagy legalábbis teli torokból ordít. A kecske például úgy ordít, hogy majd megszakad az ember szíve, ha hallja. [...] — Nem értem - mondtam. - Még mindig nem értem egészen. [...]

i. m., 178.; Sokkal vidámabb így ez a Vágóhíd - mondta Gergián. Nekünk beszélt, nem a Kocsmárosnak.- Ezekkel a csupasz vörös falakkal igen lehangoló hely lenne. De látom, maguk igyekeznek vidámabbá tenni. Nagyon szépek ezek a rajzok. - Még több rajz kellene - mondtam. - Minél több rajz van a falakon, annál kellemesebb hely a Vágóhíd." Uo., 207.

106 „Aranka továbbra is virágokat, edényeket, faliórákat meg ehhez hasonló dolgokat rajzolt. Ezeket a rajzokat nem véstük a falba." Uo., 200.

107 „Szótlanul munkához fogtunk. A súrolókefét vízbe mártottuk, és elkezdtük mosogatni a falakat. (...) A Vágóhíd kőpadlója a falak irányába lejtett, a falak mellett amolyan süllyesztett vályúféle futott körbe, valamikor itt folyt a letaglózott állatok vére az egyik sarokba, ahol a kivezető nyílás volt. A vályúban most Aranka virágai, tányérjai és faliórái folytak el. A kárókatonák, a vadkacsák, a nemeskócsag, a halászó gémek, a féllábú gólya és az ötlábú apaállatok azonban nem folytak el. Súrolhattuk, moshattuk volna őket ítéletnapig. A vödrökből kifogyott a víz, leraktuk a súrolókeféket. A Kocsmáros felé fordultunk. Még mindig a kőpadlóhoz ragasztva állt a Vágóhíd közepén, a szemei kiguvadtak, mint két golyó. - Mi... mi ez? - nyögte. ” Uo., 205.

108 Uo., 207.

109 „Olyan bikákat rajzolok, hogy a Kocsmárost a guta kerülgeti. Remélem, egyszer majd megüti a guta ott a Vágóhíd közepén." Uo., 177.; Ma sem ütötte meg a guta - mondta csalódottan Hodonicki Oszkár.- Majd legközelebb - mondtam. - Legközelebb biztos megüti a guta. Majd hosszasabban vitatkozunk vele." Uo., 181.

110 Gion Nándor, Virágos Katona [1973] =G. N., Latroknak is játszott, i. m., 154.

111 Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 569.

112 Gion Nándor, Börtönről álmodom mostanában [1990], i. m., 532.

69