Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
A fejezet legvégén pedig majd a vérengzések okozta közhangulatról olvasunk az időjárás virágnyelvén, az 1944-es késő őszre, a „még hidegebb napokra"90 való utalásként: „A felhők most gonoszak voltak, feljöttek a magasba, elborították a tornyot, eltakarták a csillagokat. Sűrű, undorító köd fojtogatott bennünket, sohasem voltak még ilyen csúnyák a felhők, piszkos rongycafatokat csaptak az arcunkba, piszkos rongyokat borítottak a szemünkre, hogy ne lássunk semmit, ne lássuk a csillagokat. Hideg lett egyszerre, fáztunk, mint még soha életünkben."91 92 A regény legfontosabb, immár Gion gyerekkorát megidéző helyszíne a régi, elhagyatott Vágóhíd - Gion írja nagy v-vel! - itt lebzselnek egész nap a gyerekek. Vágóhíd, de ahhoz képest egész kellemes hely: „Délelőttönként csöndes, kedélyes hely volt a régi Vágóhíd. A nap még nem sütött rá az üvegcserepekre, tompán, békésen szűrődött be a fény, a vörös falak nem is vörösek, inkább barnák voltak; a betonpadló kellemesen hűtötte a talpunkat, és a falakba vert rozsdás vaskampók, amelyekre valamikor hatalmas húsdarabokat aggattak, most egészen ártatlannak látszottak [...]. Jóformán semmi sem emlékeztetett arra, hogy itt valamikor százszámra öltek meg állatokat, és hogy vér fröcskölte be a falakat. Szóval jó, csöndes hely volt így délelőttönként a Vágóhíd. "91 Bár valószínűleg életrajzi ihletettségű helyszínről van szó93, mégis furcsa, hogy A kárókatonák... gyerekszereplői folyton egy vágóhídon játszanak. A gyerekek itt leginkább rajzolgatnak, illetve rajzaikat bele is vésik a falba, amibe kétujjnyi mélyen ivódott bele az a vörös anyag, amiről nem tudják, hogy micsoda.94 Később kiderül, hogy vér.95 Meghökkentő helyszín, furcsa gyermekkori elfoglaltság a vastagon véres falba kaparászni a rajzokat... Furcsállni való is, de nem tartjuk véletlennek, mert tudjuk, hogy az 1944-es szenttamási vérengzésnek több mint 500 férfi esett áldozatul96, amiből az következik, hogy az 1941-ben született Gion kortársai (azaz gyerekszereplőinek mintái) apai oldalról többnyire árvák voltak, például a legrokonszenvesebb Burai J. is.97 A sze90 Cseres Tibor, Hideg napok című, az 1942-es újvidéki razziáról szóló regénye nyomán „még hidegebb napok"-ként is szokták emlegetni a partizánok által a magyarokon elkövetett 1944-es megtorlást, vö. pl. A. Sajti Enikő, Még hidegebb napok: Megtorlás a Délvidéken = Rubicon, 2009/5, 30-38. 91 Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 250. 92 Uo., 178. 93 Gerold László monográfiájában idézi Gion egy vallomását gyermekkoráról. Gerold László, Gion Nándor, Pozsony, Kalligram, 2009. Az idézet eredeti lelőhelye a monográfus pontatlansága miatt beazonosíthatatlan: „Gion 1993"-ként hivatkozik rá, ugyanakkor 1993-as mű nem szerepel a kötet bibliográfiai mutatójában. 94 „Most láttuk csak, hogy a Vágóhíd falait milyen vastagon borítja a vörös festékmáz vagy micsoda. Több mint két ujjnyit kellett lefejteni, mire szürkésfehér cementréteghez értünk. Keserves munka volt a vékony krétavonalakat szépen falba vésni, de csináltuk, lelkesen kopogtattuk a falakat." Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 199. 95 „Bementünk a nagy kőépületbe, a vörös falak szépen tisztára mosva fogadtak bennünket. Burai J. kíváncsian nézelődött, még meg is tapogatta a falakat. - Ez valamikor vágóhíd volt? - kérdezte. - Vágóhíd volt - mondtuk. - Valamikor rengeteg állatot lemészároltak itt. - Milyen állatokat? - Birkákat, marhákat, lovakat, disznókat - mondtuk. - A falak mintha véresek volnának - mondta Burai J. - Lehet, hogy véresek is - mondtam. - Lehet, hogy a vér festette vörösre a falakat. - Sokkal szebbek a falak, ha telerajzoljuk őket - mondta Hodonicki Oszkár. - De a Kocsmáros minden vasárnap lemosatja a rajzainkat. - Nem kellene lemosni a rajzokat - mondta Burai J. - Arankának muszáj lemosni - mondtam. - A Kocsmáros a nagybácsija. És gazdag ember." Uo., 187. 96 A szenttamási áldozatok számához 1. A. Sajti Enikő, Még hidegebb napok: Megtorlás a Délvidéken, i. m., 35. 97 „Burai J. [...] az elmúlt nyáron beszélte rá az anyját, hogy költözzenek ide." Gion Nándor, Sortűz egy fekete bivalyért [1982] = G. N., Az angyali vigasság, i. m., 266. 67
