Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában
szépnek látják őket, annak az a magyarázata, hogy a madarak többet jelentenek önmaguknál: Gion őket tette meg ebben a regényben a magyar katonák által a helyi magyaroknak elhozott felszabadulás, a magyar fennhatóság egyértelműen pozitív tartalmú jelképének. Az Ez a nap a miénk című regényben54 Gion az 1941-1944-es időszakot, illetve részeit többféleképpen illeti a „szabad" jelzővel. Arról olvashatunk, hogy közösségileg is szabadságot hozott a szereplőknek a magyar csapatok bevonulása55, sőt, az egyéni, a személyes szinten is találkozunk a szóval.56 Az azutáni, az 1944 őszén kezdődő időszakkal kapcsolatban viszont Gion a rendszerváltás előtt egyszer sem írta le a „szabad", a „felszabadulás" vagy a „felszabadító" szót, s bár azután igen, mindig csak ironikusan használta ezeket a szavakat.57 Gion a jugoszláviai polgárháború idejében játszódó Izsakhár című regényében, amelyben a délszláv nacionalizmus fellángolásáról is ír, szintén egy madarat tesz majd a magyarság jelképévé, ami miatt militáns fiatalok bántalmazzák azok viselőit, azaz a „Nagy Fehér Madár" jelvényének birtokosát.58 Hogy A kárókatonákban viszont egy annál jóval barátságtalanabb „nagy, fekete madár"59 lett az allegóriarendszer központi szimbóluma, annak az az egybeesés lehet az oka, hogy a kárókatona nevében benne van a „katona" szó, ami jelen esetben a magyar katonákra utal, esetleg a magyarság ősi totemállatára, ragadozó madárra, a turulra.60 A regényben csak a daru, „a magyarság egyik megbecsült ősi vadmadara "61 még a kárókatonáknál is elérhetetlenebb, még reménytelenebbül visszavágyott madár. Az egyik madár gyakori emlegetése az időben közelebbi, a több személyes emlékkel könnyebben felidézhető negyvenes évekbeli „kis" magyar világra utal; míg a másiké arra a korszakra, amikor még darutollat viseltek a kalapjukon az urak meg a legények: az első háború előtti békeidőkre, illetve az utánuk való vágyakozásra. Ha több más alább taglalt utalást is figyelembe véve abból indulunk ki, hogy a regény a legsarkalatosabb 1944-es évre van exponálva, akkor az a kárókatonákra vonatkozó 54 Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, Bp., Nórán, 2007. 55 „eljött a második szabad nyár is" Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 563.; „az arca csak halálakor simult ki, akár a Tökösé, aki még egy szabad télen halt meg" Uo., 588.; „mindannyian úgy éreztük, hogy megint elvonultak a bajok, és hogy szép a szabad élet" Uo., 609. stb. 56 „-Mikor lovagoltál utoljára? [...] - A felszabadulásom napján. Akkor szőrén ültem meg Haramász András egyik szilaj lovát." Uo., 480. 57 A sok példa közül csak kettőt idézek: Ismertem egy cigány lókupecet - mondtam. - Karába janinak hívták. A dicsőséges felszabadulás után Jovan Kavicsra változtatta a nevét. Hitvány ember volt.” Gion Nándor, Aranyat talált [2002] = G. N., Latroknak is játszott, Bp., Nórán, 2007, 774.; illetve: Nem a megszállók csinálták - mondta a kemény kis asszony. - A felszabadító hadsereg katonái hasogatták szét a bútorokat. Betörtek a házunkba, rabolni akartak, és amikor látták, hogy nincs semmi érdemleges elrabolnivaló, dühükben széthasogatták a bútorokat." Gion Nándor, Mint a felszabadítók [1994] = G. N., Műfogsor az égből, Bp., Nórán Libro, 2011, 405. 58 „Gyűlölöm a katolikus papokat, mert uszítanak ellenünk. [...] Nem szeretjük az olyan embereket, akik madarakat hordanak a zsebükben, a nyakukban vagy a zászlóikon - magyarázta a fiatalember, aki leütötte Ervint és oldalba rúgta M. H. ].-t. - Az ilyen emberek sokszor bántanak bennünket, és mindig forralnak ellenünk valamit. De mi felkészültünk, mert gyűlöljük az egyfejű sasokat, a kétfejű sasokat, a sólymokat és az egyéb madarakat." Gion Nándor, Börtönről álmodom mostanában [1990] = G. N., Börtönről álmodom mostanában, Bp., Nórán, 2008, 504. 59 Ez a szerkezet több mint tízszer olvasható a kárókatona szinonimájaként a regényben. 60 Utóbbit némelyek a kerecsensólyommal azonosítják; például az ötvenforintos érme hátoldalán is kerecsensólyom látható. 61 Ortutay Gyula főszerk., Magyar néprajzi lexikon, I., Bp., Akadémiai, 1977,555. (1. a daru szócikket!) 62
