Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

Az talán még hangsúlyosabbá teszi az 1918-as és az 1919-es év kimaradását Gion regényfolyamából, hogy a Rózsaméz elején két gondolatmenet is az „1920 tavaszán "u fordulattal indul, és a későbbiekben is mindössze két visszautalás történik a problémás évekre. Török Ádám utólag számol be arról, hogy sikertelenül próbált meg kifosztani egy Feketicsnél, a senki földjén veszteglő német katonai szerelvényt, és közben elfogták a szerb katonák, majd börtönbe csukták.14 15 Stefan Krebs pedig jó hetven oldallal később meséli el először kedvenc történetét az 1918-ban „győztesen visszavonuló" német hadseregről. Minthogy szinte nem is tudunk meg mást a fordulat évéről, a később többször is idézett, szinte elcsépeltté váló anekdota nagyon hangsúlyosan válik az 1918-as események egyetlen emblémájává.16 A történet egy német mulatságon hangzik el, és Stefan Krebs barátja, Jakob Art úgy fűzi tovább, hogy ő majd a szerbek feketicsi bevonulásának képeit idézi fel.

Nem véletlen, hogy ez a két fontos epizód egy német mulatság kontextusába kerül, és a Stefan által később is gyakran idézett történetnek nemhogy magyar szereplője nincs, de még a helyi magyar nézőpont is hiányzik belőle. Stefan ugyanis a német katonákról beszél csak, őket dicséri, és véletlenül sem a magyar, hanem a német katonákat várja vissza, ahogy az a történet sokszori ismételgetéséből majd ki is derül. így bár a történetben meg van említve, hogy a magyarok már visszavonultak, az író teljesen elhalványítja azt a mozzanatot, hogy az esemény a régi Magyarország elmúlásához kapcsolódhat. Sokkal inkább azt a vonatkozását erősíti föl az anekdotának, hogy a fasizálódó németek a Bácskában is abban bíznak, hogy Németország hamarosan újjáéled, és győztesen visszatérő hadseregével elhozza számukra politikai vágyaik teljesülését. Később ugyanis ezt olvassuk a történethez kapcsolódóan: Megalázták, de nem győzték le őket - mondta az evangélikus lelkész. - Németországot sohasem győzték le. Ma ismét erős, legerősebb Európában, és most visszafizeti a sok megalázást. [...]- Találkozni szeretnék még egyszer azzal a német tiszttel, aki szarrá akarta lövetni Szenttamást - mondta Stefan Krebs. [...]-Látunk mi itt még német katonákat, előbb, mint gondolnátok - mondta az evangélikus lelkész. - De azok nem fognak csupán végigmasírozni a faluinkon. Itt fognak maradni. Végleg itt maradnak."17

14 Gion Nándor, Rózsaméz [1976] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 203, 220.

15 Uo. 206.

16 Amolyan senki földjén voltunk napokig - mondta Stefan Krebs. - A magyarok már Feketics mögött álltak, a szerb katonaság még nem érkezett ide Újvidék felől. Itt, Szenttamáson a helybeli szerbek átvették a hatalmat, felfegyverkeztek puskával, pisztollyal, és türelmetlenül várták a szerb katonaságot. Egyszer csak jön a hír, hogy Újvidék felől a visszavonuló német hadsereg maradékai közelednek. A felfegyverkezett szenttamási szerbek vezetője, Dobanovacki, vagy minek hívják, azonnal kiadta a parancsot, a hajóhidat húzzák félre, hogy a németek ne tudjanak átjönni a csatornán. A németek nem voltak sokan, talán egy zászlóaljnyi mindössze, példás rendbe felsorakoztak a csatorna túlsó partján. Jól tudták, ha nem jutnak át a csatornán, fogságba esnek. Egy német tiszt előrejött egészen a víz széléig, tiszta, vasalt egyenruha feszült rajta, a csizmája fényesre volt pucolva. A víz széléig jött, és átkiabált, hogyha a híd fél órán belül nem lesz a helyén, szarrá löveti ezt az egész bájzlit. Szenttamást egyszerűen bájzlinak nevezte. A helybeli szerbek megcélozták a puskáikkal, és visszakiabáltak neki, hogy kot- ródjon innen, mert szitává lövik. A német tiszt nyugodtan megismételte, hogyha a híd fél órán belül nem lesz a helyén, szarrá löveti ezt az egész nyomorult bájzlit. Mögötte a katonák felállítottak három ágyút. A híd fél óra múlva a helyén volt. A német katonák fegyelmezett sorokban átvonultak rajta, végigmasíroztak Szenttamáson. Én a disznópiacon voltam, láttam mindent, és akkor megértettem, hogy a német hadsereget nem győzték le. Az ilyen hadsereget nem lehet legyőzni. - Nem győzték le őket - mondta Jakob Art, a feketicsi kocsmáros." Gion Nándor, Rózsaméz [1976] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 261-262.

17 Uo., 429.

53