Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
32. Ma már nem tudja megmondani, hogy mikor beszélgettek utoljára egy rádióműsorról. Ha beszélgetnének akár egyről is, akkor egy pillanat alatt politikai kérdésekről, pártokról, pártvezetőkről vitatkoznának. A korábban hagyományos tevékenységi formák is eltűntek az életükből. Nem tudja, Ágival mikor indultak el utoljára sétálni. Csak úgy, minden más cél nélkül, sétálni. Amikor Peti kicsi volt, nyakába vette az apró gyermeket, úgy járta be fiával a Vacsiköz tágabb körzetét, ismerkedtek azzal a világgal, amelyikbe belekerültek. Ha esett a hó, elindultak a gyerekekkel szánkózni, ezt szerették valamennyien. Cukrászdába is gyakrabban ültek be régen, mint ma. Ma Ágival évente egyszer vagy kétszer teszik ezt meg, amikor a városban elfáradnak, akkor ülnek be valahova egy kávéra vagy teára. A barátaikkal való találkozásaik a névnapok megünneplésére szűkültek le, családjaik elegendő elfoglaltságot adnak valamennyiüknek. Vagy dolgoznak, vagy otthon végzik a munkájukat, a szombatok is átalakultak az általános ügyintézés napjává. A szombat reggelt még mindig a piacon kezdik, nem tudja, ezt valóban nem tudja, hogy mikor mentek ki először a piacra, majd a családi reggeli következik, régen mindig családi volt a szombatonkénti reggeli, ma a gyerekek közül már csak Péter van itthon majdnem mindegyik szombaton, aztán következik a hét közben elmaradt bevásárlás, a legkülönbözőbb ügyek intézése. Főzni már mindig késve kezdenek, szombat délutánonként már rádiót sem hallgatnak. Mondhatná azt is, hogy másra már nem marad idejük, de ez nem lenne igaz, inkább azt mondja, hogy magukból zárták ki a régi tevékenységeiket, világukat. 33. A nyolcvanas években már Kecskemétről is rendszeresen utaztak haza. írta már, amíg nem volt kocsijuk, vonattal mentek, aztán autóval. Leginkább nyáron mentek haza, akkor még strandoltak is, a gyerekeket kivitték oda, ahol az ő gyermekkora telt el, ők ma már erre nem emlékeznek. Aztán mentek disznóölésekre is. Ha tudtak, együtt mentek, ha a disznóölés nagyon közel esett a karácsonyhoz, egyedül ment, Pestig vonattal, aztán onnét a testvéreivel, autóval. Ági a sok zsírtól idegenkedett, ha ott voltak, ő maradt bent a gyerekekkel a házban, játszott velük, rajzolt nekik, kiszolgálta azokat, akik valamiért úgy sárosán, ahogy voltak, bementek, mosogatott. Ok pedig tették a dolgukat, egyre céltudatosabban, egyre inkább a praktikumot szem előtt tartva. Munka közben beszélgettek egymással, este már az ottani karácsony jött, a gyerekeknek és az unokáknak. Emlékszik arra a beszélgetésre, ami az új adórendszerről, pontosabban a személyi jövedelemrendszer bevezetéséről folyt, ez a beszélgetés feltehetően ezerki- lencszázkilencvenegyben zajlódhatott, a zsírszalonna vágása közben. A kérdés 31
