Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész

Az ágya melletti szekrényen két könyv vívott ki magának állandó helyet. Az egyik könyv Weöres Sándor Magyar etűdök című kéziratos füzetének hasonmás kiadása*, a másik Tandori Dezső Válogatott versek című kötete.** A Magyar etűdöket az ötvenes évek legelején írta a füzetbe Weöres Sándor, 1951. okt. 8-án ajándékozta Károlyi Árnynak („Bókusnak Rókus"), az ákombákom betűkkel írt versek mellett színes ceruzás rajzok állnak, gyermeki egyszerűséggel. A versek többsége ma már ismert, általában gyermekversekként olvassák őket a felnőttek a gyermekeiknek, így voltak ezzel ők is. A kézírások és a rajzok számára a művészet őstermészetességét jelentik, ráadásul minden társadalmipolitikai vonatkozás nélkül. A Tandori-válogatás Ferencz Győző munkája, hajszálvékony vonal a Tandori-tengerben, vezeti az olvasót.

*Weöres Sándor: Magyar etűdök - Száz kis énekszöveg, Tercium Kiadó, 2006

**Tandori Dezső: Válogatott versek, Válogatta, a jegyzeteket és az életrajzi jegyzetet írta: Ferencz Győző, Osiris Diákkönyvtár, 2006

28.

A körülöttük lévő mikrovilág leírása akár a rendetlenség látszatát is kelthetné.

Nem, nem rendetlenek, nem tartja magukat rendetlennek, inkább azt mondja, hogy nem tudják követni az őket körülvevő, s egyre tömegesedő, egyre több tárgyat, eszközt, könyvet gyártó világ változásait. Ha valaki a mobiltelefonról beszélt volna neki a nyolcvanas évek első felében, akkor, amikor a maguk vonalas telefonjára vártak, ráadásul erről a vonalas telefonról azonnal kiderült, hogy a rajta keresztül folytatott beszélgetéseiket lehallgatják, akkor nem hitte volna el, hogy egyszer lesz majd okostelefon is, ráadásul ez a szerkezet már az ő életükben általánossá válik majd, nem beszélve arról, hogy ez a szerkezet eltünteti, magába olvasztja a fényképezőgépet is, s szinte a szerkesztőség egész technikai eszköztárát.

Az, hogy a mobiltelefonokon folytatott beszélgetéseket már alapszinten lehallgatják, senkit nem foglalkoztat.

Nem tudták követni az őket körülvevő világ technikai változásait, mondta, de hozzáteszi ehhez azt is, hogy valójában nem is akarták azokat, ő legalábbis annál többre, hogy elemi szinten tudja használni ezeket az eszközöket, nem törekedett.

Törekedhetett volna többre is, megtanulhatta volna mindazt, amit más is megtanult, de mindig úgy érezte, ha mindazoknak az eszközöknek, amelyek körülveszik, megtanulja a teljes alkalmazhatóságát, nem maradt volna ideje munkára, olvasásra, írásra.

Feltehetően ezért érzi egyre gyakrabban magát úgy, mint az, aki kívül került a világon.

A technikai eszközök egyébként mindig foglalkoztatták, ma viszont, amikor szinte tobzódhatna bennük, már szinte minden velük kapcsolatos érdeklődés hiányzik belőle. Korábban hosszan kereste magának a rádiókat, végül egy VIDEOTON rádiónál kötött ki, hatalmas hangfalai voltak. Ezt egy SONY toronyra cserélte, kazettát és CD-t egyaránt le tudott játszani benne. Most azt mondja, kazettát már időtlen idő óta nem hallgatott, CD-t máig viszonylag sűrűn hallgat, ezt a tornyot viszont rádiózásra már nem használ28