Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Kun Tibor: Három pillanat – a marokkói francia irodalomból
Jelloun csodálatosan ötvözi és adja vissza Anyja emlékezéseit, emlékeinek fékezhetetlen csapongását, amelyekbe a történelem is bekapcsolódik: 1953 nyarának eseményei Fezben, V. Mohammed száműzetése, amire Anyja így gondol vissza: „Mérges voltam. Marokkó rendőrállammá vált azok segítségével, akik azt állították, ők nem politizálnak, majd szemérmetlenül gyarapították vagyonukat, életmódszerűen űzve a korrupciót... Ez a rendőrállam: önkényesség, erőszak és kegyetlenség... Félelem, mindenhol csak félelem, a koldusok, a bejárónők kémkedtek a családok után, mindenki félt mindenkitől." Az író Anyja haláltusájának már-már lírai leírásával párhuzamosan még a családja néhány tagja részéről elhangzó, írói tevékenységét az iszlám szempontjából megfogalmazott súlyos, korlátolt és vakon elfogult kritikára is kitér: „Nem szabad több olyan könyvet írnod, amelyekben nincs semmi marokkói jellegzetesség, és túl bizalmaskodóan írsz a vallásunkról. Isten megbüntet majd a szép vallásunkkal szemben tanúsított túlzott szabadságod miatt, túl sokat engedsz meg magadnak. Tolladnak az Iszlámot és a muzulmánokat kellene szolgálnia, ne írj több érdektelen történetet, amelyek csak a keresztényeknek tetszenek. Ezzel elárulod a hazádat és a vallásodat, ráadásul nem is arabul írsz. Ideje megtanulnod a Korán nyelvét és a szent célok szolgálatába állnod. Azon célokéba, amelyek az Iszlámot védelmezik, és kirekesztik az istentelen pogányokat. Rossz képet festesz az országunkról, szégyellned kellene magadat..." Hosszan idéztem ezt a passzust, mivel napjaink történelme pontosan az ilyen elvárások, követelések és fenyegetések, és azok gyakorlatba történő átültetése miatt olyan, amilyen, most, 2014 augusztusában, amikor e sorokat írom... Tahar Ben Jellounnak ez a három műve csak egy-egy - bár fontos - „pillanat" sokoldalú, „sokirányultságú", gazdag, miszticizmussal, és egyúttal realizmussal megteremtett életművéből, amelyben gyakran e kettő egymás mellett, együtt érvényesül sajátos írástechnikával párosulva, hiszen mindeközben a marokkói író páratlan hőfokon és eredetiséggel képes az arab városok köztereinek „igazi" arab, népi mesélői stílusát francia nyelven életre hívni. Végül, de nem utolsósorban, a fordításokról, a fordítókról. Fejet kell hajtani Hajós Katalin és Takács M. József szép mívű fordítása előtt! Sikerült nekik egy olyan író műveit lefordítaniuk, aki időnként elmerül gondolataiban, az elvontság és - ahogy többször is említettük — időnként a miszticizmus nehezen követhető, gyakran egymást keresztező útjaira tér, sokszor érezzük az arab kultúra és nyelv hatását. Különösen tetten érthető ez, amikor arab szavakat illeszt szövegeibe. Ezzel kapcsolatban meg kell azt is említenem, igen szerencsésnek tartom, hogy lábjegyzetekben az arab szavak magyar fordítását is megkapjuk. Mindezek után már csak egyetlen kívánságom lehet: segítse e három könyv hazai sikere Tahar Ben Jelloun további írásainak - regényeinek, költeményeinek, vagy akár nem kimondottan irodalmi indíttatású műveinek - magyar nyelvű kiadását és megismerését!... A magyar nyelvű fordításban megjelent három mű adatai a magyar kiadás időbeli sorrendjében: Tahar Ben Jelloun: A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam. Ulpius-ház Könyvkiadó, Bp., 2003, 79 oldal Tahar Ben Jelloun: A szentséges éjszaka. Jószöveg Műhely Kiadó, Bp., 2007, 197 oldal Tahar Ben Jelloun: Anyámról. Jószöveg Műhely Kiadó, Bp., 2009, 224 oldal. 114
