Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 2. szám - Balázs Judit: A változó Egyiptom: a nők és helyzetük : Vendégtanárként Kairóban – részletek a memoárból

nem rendelkeztek olyan képesítéssel, ami lehetővé tette volna, hogy munkát vállaljanak, így a feleségek természetesen azon ügyeskedtek, hogy megtartsák a férjüket, mert egyébként kétséges jövőnek néztek volna elébe. így nem egy esetben az asszonyok kénytelenek voltak eltűrni, hogy férjük házon kívül költi a pénzét, drogokra, szerencsejátékra vagy akár nőkre. Ma már ezt Egyiptomban egyetlen asszony sem tűrné el. Úgy érzem, anyám gazdasági függősége tartotta össze a házasságot, bár nem mondhatnám, hogy nélkülözte a szeretetet és a megértést. És néha a gyengédség is hirtelen megjelent a házasságban, mint ahogy a napsugarak törnek át a felhőkön.

Mennyit változott a világ. Az egyiptomi nők nagy utat tettek meg, hogy felszámolják a gazdasági függőséget. Munkát vállalnak, tanulnak, és sok területen egyenrangúvá válnak a férfiakkal. Együtt dolgoznak a férfiakkal a kormányhivatalokban, a magánvállalatoknál, együtt tanítanak az egyetemeken.

Az infláció felerősödésével az élet egyre drágábbá vált. És ezzel párhuzamosan a férfiak megtanulták értékelni a nőket mint egyenrangú társakat, akik szintén részt vállalnak a családi terhekből. Mindez ahhoz vezetett, hogy az értékrend, a családi preferenciák megváltoztak. Kevesebb gyermek született, kisebb lett a konyha, és a főzés megszűnt központi kérdéssé lenni.

A nők tényleges funkciója radikálisan megváltozott. Férjükhöz fűződő kapcsolatuk korábban sokkal inkább hasonlított egy katonai vagy politikai viszonyra, mint házastársi együttélésre. Mára leginkább a kölcsönös tiszteleten alapul.

Talán ez a magyarázat arra, hogy mennyire megváltoztak a szerelmes dalok is, azok a dalok, melyek egykor anyám és apám szívét megdobogtatták. Milyen mások a mostaniak, melyeken lányom és a kortársai elandalodnak. Mennyi könnyet hullattak a szüleim generációjának énekesei. A szüleim még zokogtak a vágyakozástól a távoli szerelmük után. A nagy távolságra gondoltak, ami elválasztja a szerelmüktől. Ez a távolság néha csak a képzeletben élt. Ha összehasonlítjuk ezeket a dalokat a mai szerelmes songokkal, milyen mások. Életörömet sugároznak, optimista, vidám találkozásokról szólnak. A szüleim idejének szentimentális dalai valószínűleg azért voltak szomorúak, mert a két nemet tökéletesen elválasztották egymástól, és később, a házasságon belüli kapcsolat is rideg-hideg volt. Ha a szüleim valaha is megkönnyezték volna Abd al-Muttalib vagy Umm Kulthum dalait, valószínűleg a soha át nem élt szerelmet siratták volna.

Amit leírtam, közel van az igazsághoz. De ennek az igazságnak két oldala van, vagyis kétszer át kell gondolni, mielőtt végleges következtetéseket vonunk le az egyiptomi nők helyzetére vonatkozóan. Mi is ez a másik oldal? A nagyon gyors elterjedése a „hijab"-nak, azaz a kendőjellegű fejfedőnek, amit mostanság a középosztálybeli nők is hordanak. A fej eltakarása, azt gondolhatnánk, a szimbóluma annak a „visszafejlődésnek", ami szembeáll az egyiptomi nők emancipációjával.

Az elmúlt ötven év alatt a nők igen jelentős előrelépést tettek. Nem utolsósorban a férfiakhoz fűződő kapcsolatban, de az intellektuális emancipáció, az önbizalom megnövekedése is nagyon jelentős szerepet játszott. És szögezzük le, a hijab viselete nem a fanatizmusnak, ahogy nagyon sokan gondolják, hanem valójában a női erénynek a megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka.

Az is igaz, hogy a hijab mostani gyors terjedése elsősorban azoknak a nőknek a körében figyelhető meg, akik korábban kényszerűen el voltak zárva a külvilágtól, életük az otthonukhoz kötődött. Ma összehasonlíthatatlanul nagyobb szabadságot élveznek, élnek is vele, de egyelőre még csak eltakart fejjel-hajjal.

100