Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - Sándor Iván: (Meg)érintések
Sándor Iván (Meg)érintések „...csodálatos az a korrektség, ahogy hülyének illik egymást néznünk." (Mészöly Miklós: Érintések) Esztendőkön át együtt közölte Fűzi László esszéimet Kapuscinski naplójával. A Lapidarium VI. része 2003-ban jelent meg a Przeglqd Politycznyben. 2006-ban a Forrásban. Hérodotoszról ír ebben a fejezetben. Arról, amit az első mai értelemben vett történész a görög-perzsa háborúról jegyzett fel. Az foglalkoztatta, hogy Hérodotosz fontosnak tartotta a másik megismerését. Sok országot járt be, mert személyes tapasztalat nélkül nem tartotta lehetségesnek a megismerést. Megbarátkozott azzal, hogy számos kultúra létezik a görögön kívül is. A kultúra lényege a sokszínűség, írta. Azt is feljegyezte, hogy a sajátunkat sem tudjuk érteni, ha nem ismerjük a másikét, a tükörben láthatjuk meg önmagunkat. A görög-perzsa háborúról írt munkájának konklúziója az volt, hogy nem a hadseregek száma döntött. A győzelem kulcsa a görög szabadság- és demokráciaeszmény volt. Hozzátenném: Hérodotosz felismerte, hogy más a történelem és más a mítoszvilág. Ahhoz ragaszkodott, amit a megismeréssel tudni lehet, s nem ahhoz, amiben hinni. A történelmet körforgásnak tekintette. Vallotta, hogy az, aki nagyra nő (uralkodó, közösség, nemzet), ha a csúcsra jut, alábukik, kicsi lesz belőle. Amit Hérodotosztól tanult, felhasználta saját kora megismeréséhez és értelmezéséhez. Foglalkozott a különböző világokkal, kultúrájukkal, a másik megismerésével. Sokat utazott. Felismerte, hogy Európában, mindenekelőtt Közép- és Kelet- Európában új államalakzatok, uralmi formák jelentek meg az ezredfordulón. Dahrendorf és mások a kilencvenes években arról írtak, hogy a demokráciaformációk különböző új változatokat hoztak létre. Kapuscinski továbbment. Tíz éve így írt: „...attól kezdve, hogy forradalmi változás következik be az elektronikus kommunikációban, s ebből következőleg a manipulálási lehetőségekben, a határok kezdenek elmosódni. Fejlődésnek indul az úgynevezett illiberal democracy, vagyis a nem liberális demokrácia, hiszen a demokrácia elválaszthatatlanul összekapcsolódott a liberális jelzővel. Manapság legális, formális módszerekkel lehet nagyon is autoriter demokráciát létrehozni..." Ezekben az újabb formációkban tagadtatnak meg a hérodotoszi elvek is: a másik megismerésének-megértésének nélkülözhetetlensége; az, hogy más a történelemről való tudás és a mítoszokhoz ragaszkodó hit. Irtunk hasonló gondolatokról néhányan már évekkel ezelőtt. 3
