Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Rabemananjara, Jacques: Karácsonyeste ’47; Mese Bakolinak: versek
az éj és a kínzások hírnökei, még ekkor sem tértek magukhoz a meglepetéstől! Ott vannak, ni, szemüket dörzsölik, mint akik hirtelen orgia-utáni súlyos álomból ébrednek ütötték, verték hogy gyomrát kihányta, vérét fehérítette! Verték, a kínzások szörny-tüzű hírnökei, verték, mint öblös rezgőtestet. Verték, mint emberi torok olyan hangosan, olyan csöndben, olyan rekedten még sohasem ragozta e szó minden árnyalatát: verték! Verték, ahol érték, arcát, hátát, elöl, hátul, fejét, ágyékát. Verték, ahogyan a szolgálólány kezei páholják a fáradt matracot, melyből a hajnal szitáján át majd kirázza, hétszer kirázza tapinthatatlan porszemeit! S a halál küldötteinek tátva marad szája réce-jámborsága előtt. Átok a hóhérok gőgösségére! Átok a korbácsra és a szíjakra Átok a börtönökre, a szorítóvasakra, a spanyolcsizmákra minden kínzóeszközre, miket gazdáink tudománya kitalált! Átok minden idők fizetett pribékei és gyilkosai érzéketlen érzékeire Átok a halál zsoldosainak gerincére és arcára! Egész halkan ismeretlen szavakat suttognak egymásnak, Néznek egymásra, azután nézik, gyanúsan, amint vidáman a napfelszínére bukkan. 19
