Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Rabemananjara, Jacques: Karácsonyeste ’47; Mese Bakolinak: versek
Átok a hóhérok büszke-gőgjére. Átok a halál minden zsoldosának gerincére és arcára! A kínzások és az éj szörny-tüzű hírnökeire! Mint a tételt, érdes szótagokat rágnak ragadozó fogaikkal Neved? - kérdi, s röhög a tigrisfejű. Fél? Felfogja vajon az elmozdított bútorok hátán porlódó iróniát? Ideges ujja simogatja dzsungelvágó késének markolatját. Ez még habozik, átlépje-e a határt ahol a nyájösztön konfliktusba kerül az emberi lényeggel. Mit számít? Hinni kell a csimpánzok elsőbbségében, és várakozó füllel figyelni zavaros-gurgulázó nyelvükre. Neved? - kérdi, s röhög a tigrisfejű. Az északi ablaklyukon át egy csillagra mutatok - ragyog, mint szemek partján a könnycsepp, a mindenség szívébe ágyazott gyémánt. Vajon melyikük fogja fel valaha is az égbolt lapjára aranybetűkkel írt szimbólumot? Egy vércsöpp, Istentől ihletett, hull alá a csillagködökből. A disznók azonban sohasem mernék rövidlátó, apró szemeiket megitatni a szikrázó folyóban, melyben a Tejút ragyog. S mit ér, ha szivárvány-koszorút fonsz magadnak, mikor a szent szavak és bíborcsiga és a hó és a kék ég a narancs egy szelet disznóbőrrel nem ér fel a szemükben? Még ma este, nem később, mint ma este. A zomaz1 sonka-kövérjéért elcserélték 1 zoma: malgas szó, jelentései: péntek; Madagaszkár (régi nevén Tananarivának, ma Antananarivának nevezett) fővárosában péntekenként megrendezett nagyvásár 15
