Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)
az utóbbi évtizedek gyűjtő munkája mutatta meg. Ennek eredményeiből jóformán semmi sem került még a nagy nyilvánosság elé." Az erdélyi hagyományhoz természetesen csatolta a bukovinait is, méghozzá igen magasra értékelve: a csak 1923-ban megjelent kötet 20 százalékát éppen az 1914. április végi termésből vették. A gyűjtés helye szerint: Andrásfalva 6, Fogadjisten 3, Hadikfalva 3, Istensegíts 14, Józseffalva 4 - összesen tehát 30 dal a 150-ből. Egy másik népzenei-zenetörténetinek, de irodalomtörténetinek egyaránt értelmezhető előadásában/tanulmányában a széphistóriák, históriás énekek kérdésével foglalkozva mutatta be az Árgirus históriája Bukovinában fellelt dallamát és szövegtöredékét. „Hogy Árgirus históriája [...] mint eleven ének máig megélt a nép közt, 1914 tavaszán, bukovinai gyűjtőutamon, lstensegítsben tudtam meg." Az eredmény előadásban és nyomtatott tanulmányban való ismertetésével 1920-21-ig kellett várnia. Árgirus nótájával jegyezte fel Kodály a Katona vagyok én kezdetű népdalt. Ezt a szöveget hordozza a Magyar Népzene, VI. Katonadalok füzetében (32. sz.). Ugyancsak a háborús évek „békebeli" utóhangjaihoz tartozik a Nagyszalontai gyűjtés kiadása. Az Arany szülőfalujában/városban végzett munka eredményéről több cikkben és a Népköltési Gyűjtemény már említett kötetében is beszámolt. Ez az anyag sem csak tudományos igényű közlésben gazdagította az életművet, hanem számos zeneműben nyert művészi feldolgozást. A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhány zeneművet, melyek nagyszalontai gyűjtéséből vett népdalokon alapulnak: A nővérek (Kéreti a néné- met...) - Magyar Népzene, IV. 19. sz.; Rákóczi kesergője (Hallgassátok meg magyarim, amit beszélek) - Magyar Népzene, VII. 42. sz.; Háry János -A kis hercegek kara (Ábécédé); Új esztendőt köszöntő (Új esztendő, vígságszerző, most kezd újulni) - gyermekkar; Nagyszalontai köszöntő - gyermekkar és Köszöntő - vegyeskar (Serkenj fel, kegyes nép). Nyíltabb vagy áttételes utalásokkal a Nagy Háború emléke még sokáig ott rezgett a Kodály-művek hangjegyei között is. Még a Háry János messzibb történeti eseményeket idéző kalandjaiba is belehallhatjuk az évtizeddel korábbi világégés visszhangjait. Erre figyelmeztetett Nádasdy Kálmán Bevezetés Kodály színpadi műveihez című kecskeméti Kodály-szemináriumi előadásában 1976-ban: „...az első népdal az Operaház színpadán, amely nem távoli kórusban zümmögve, hanem személyesen, agresszíven nótázva szólt, Örzse átka volt. Átok az első világháború fólidézőire, bűnöseire, hiénáira. [...] mintha csak Ady nyolc évvel korábbi átkozódásait folytatná: Ránk hozták a háborút, a Rémet, sírjukban is megátkozott Gazok." Örzse pedig a Kodály által 1916-ban Kassán gyűjtött „átokdalt" énekelte: „Sej! verd meg Isten, aki eztet csinálta, / De még jobban, aki ezt kitalálta, / Elviszik a, elviszik a szeretőmet messzire, / Sej! Ferenc császár sajtalan kenyerére." Dara János 19 éves nyírvajai huszár, aki Kodályt e dalra tanította, persze nem a napóleoni háborúk idejének osztrák császárát átkozta, hanem a saját császárát-királyát, Ferenc József sótalan kenyerét. Három évvel a Háry János bemutatója előtt, 1923-ban a Psalmus Hungaricus zsoltáro- sának panaszában vajon nem visszhangzott-e az előző évek történelmi kataklizmáinak és következményeinek minden keserű tapasztalata? Úgy halljuk a zenéből, úgy hisszük: igen! Ám a zsoltárosoknak volt hangja a vigasztalásra, a bizakodásra is! Megjegyzés A tanulmány a Magyar Művészeti Akadémián 2014. március 7-én tartott székfoglaló (Bukovinától Svájcig, Árgirus nótájától a Duóig: Kodály, 1914) és az MTA BTK Zenetudományi Intézetében, 2014. november 27-én A zene és a Nagy Háború című kon88
