Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)
nem gyorsan letudható, alkalmi feladatról van szó: „Anyaggyűjtés és rendezés néhány esztendei munka lesz." Kodály maga - miután megkapták a m. kir. honvédelmi minisztériumtól a hivatalos engedélyt - főleg 1916 folyamán teljesítette a gyűjtői megbízatást budapesti, kassai, ránkfüredi és nagyszalontai laktanyákban az ország különböző vidékeiről származó katonáktól. Közben megszületett a bécsi hadügyminisztériumhoz tartozó zenetörténeti központban egy, a Monarchia népeinek katonadalait bemutató sorozat terve is, s ennek egyik kötete lett volna - ha a kiadvány előkészítése a nyomdában el nem akad - Bartók és Kodály gyűjtésének legjavát tartalmazó Száz magyar katonadal című füzet. A szövegekre vonatkozóan persze magasabb szempontokat érvényesítő, sajnálatos cenzúrázással... Más gyűjtői feladat lehetősége is felmerült: „1916 nyarán a Turáni Társaság (M. Keleti Kultúrközpont) felszólított, hogy a fogolytáborokban lévő rokonnépek zenéjét tanulmányozzam, az ő kiadványaik részére. Ez elől kitérnem nem lehetett, kötelez erre az a hely melyet elfoglalok." Az összehasonlító népzenetudomány, vagyis a magyar népzene keleti rokonságának megvilágítása szempontjából fontos gyűjtés azonban nem valósult meg. Szalay Olga nép- zenekutató szóbeli közléséből tudtam meg, hogy a foglyok iránti emberiességi szempontok érvényesültek a terv visszavonásában. A foglyokra is érthetjük, amit a népdalgyűjtő a Nagyszalontán tapasztalt háborús levertségről írt, s így érthető a tapintat, a visszalépés. (Ugyanakkor a bécsi fonogram archívum megbízásából Robert Lach osztrák zenetudós az orosz - illetve az oroszországi nemzetiségekhez tartozó - hadifoglyok körében végzett gyűjtést. Kiadványai, a lejegyzések hibái ellenére, fontos forrásul szolgáltak a magyar kutatóknak is.) A beszámoló egy zenén kívüli feladat említésével folytatódik: „Végül éppen tegnap kapom a Miniszter úr meghívóját a Wahrmann-díj juryjébe: szintén nem léphetek vissza, pedig 3 hónapig lefoglal." A Wahrmann Mór gyáros, pénzügyi szakember, országgyűlési képviselő végrendeletében alapított jutalom a gazdasági élet - kereskedelem, ipar és technika - kiemelkedő eredményeit ismeri el, kezelője a Magyar Tudományos Akadémia. A háromévenként esedékes jutalmat 1918-ban adták át Kvassay Jenőnek a Duna-szabályozásban végzett munkásságáért. Valószínűsíthetően ezen eredményt hozó bírálati eljárásban vett részt Kodály is bizottsági tagként. Visszatérve a fő vonalhoz meg kell említenünk, hogy ebben az időben is jelentek meg népzenei-néprajzi közleményei az Ethnographiában: A hitetlen férj -1915, Három koldusének forrása - 1916, Válasz Litkey Menyhértnek - 1917. Ez utóbbi évben még egy nagyon fontos dolgozat került a kutatói műhelyből a Zenei Szemle lapjaira: Ötfokú hangsor a magyar népzenében. Ebben első ízben adott összefoglalóan számot a nagy felismerésről, hogy a jellegzetes pentaton hangrendszer milyen fontos alapja a keletről hozott ősi magyar zenei gondolkodásnak. Ugyancsak úttörő jelentőségű a Kelemen kőmives balladája (Ethnographia, 1918) című dolgozat, melynek mellékletében a sok versszakos ballada minden strófájának dallamát, vagyis az egy darabon belüli díszített változatokat közölte a fonográffelvételről kottába írva. A Csík megyei Kászonjakabfalván 1912-ben gyűjtött ballada közreadása kapcsán gyűjtésmódszertani kérdést is felvetett - háborús vetületben: „... szükség lett volna egy idő múlva újabb fölvételre. Erre a háború miatt mindeddig nem volt alkalom, s ma már kevés a reményem, hogy még életben találjam László Máténé asszonyt, aki már akkor 65 éven felül volt." A „mindeddig" hiányzó lehetőség aztán hamarosan „mindörökre" lehetetlenné vált... A vezérfonalunkként szolgáló levél még tartogat fontos információkat: „Mindezek mellett hivatalomat csakúgy el kell látnom, mint azelőtt, sőt tanítványaim száma növekedett. Hogy a zeneszerzés terén is folytonosan dolgozom, csak mellékesen említem." 84
