Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Rabemananjara, Jacques: Karácsonyeste ’47; Mese Bakolinak: versek
Jacques Rabemananjara Karácsonyeste '47 Ott, fönn, egész fönn, ragyog egy csillag _ mint szikrázik pezsgőcsepp, friss vércsepp csillan az Ej láthatatlan hatalmas serlegében. Egy harminchárom éves bíbor csillag ott, fönn, a végtelenség másik végén, egy szikrázó csillag csillantja Mi nekem jár, örömöt és azúrt, részemet a karácsonyból. A fekete rácsok lezárták a holt év karikás - súlyos szemét. Kis patkány, nyugtalan, babrál ott nyugtalan, a cella sarkában, hol boldogságom és a Nap kitörő újjászületése - előtt meghalt életem összeverődő csontjai zörrennek. A tér széles útjain a vidámság járdáin dalolva kórusban, hajuk leng a szélben, bolondul kacagva, mennek az új év Köröndje felé. Táncolnak, kiabálnak a csillagok-részegítette széptevők a rózsák-koszorúzta tavasz A kisegér fürge-finom orrával szippantja kadáver-szagát az időnek Jacques Rabemananjara (1913-2005) madagaszkári költő és drámaíró, Franciaországban tanult, ahol barátságot kötött többek között L. S. Senghorral. Később hazatérve Madagaszkár képviselője lett a francia nemzetgyűlésben (1946). Egy évvel később Madagaszkár függetlenségét követelte a Francia Unión belül. Letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. Csak 1956-ban szabadult. A hatvanas években a felszabadult országban miniszter, sőt miniszterelnök-helyettes lett. Az 1972-es eseményeket követően, kikerülve a politikai hatalomból, önkéntes száműzetésbe vonult (ismét Párizsba). Mély hazaszeretettel átitatott verseinek jelentős részét börtönévei idején alkotta. 10
