Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Adichie, Chimamanda Ngozi: Americanah
Chimamanda Ngozi Adichie Americanah A nigériai igbo (ejtsd ibo) írónő legújabb regénye, az Americanah (2013, New York, Alfred A, Knopf) rövidesen magyarul is megjelenik, az Aranyló fél napkorong után, amely a Nigériában átélt biafrai háború éveit hívja életre (lásd róla az e számunkban található könyv- ismertetést). Az Americanah (vagyis az amerikaivá váló, amerikaivá vált afrikai) Ifemelu, a főszereplő igbo lány a princetoni csúcsegyetem ösztöndíjasa, bár megélhetéséről maga gondoskodik. Változatos események során ismerkedik meg, néz szembe az USA-ban élő afrikaiakkal, a bevándorlókkal, közöttük az Ázsiából vagy éppen Mexikóból érkezett jövevényekkel. És e helyzetből adódó élmény gazdagságot különleges nyelvi lelemények kísérik. Barátja, az Amerikáról ábrándozó Obinze a párkák kiszámíthatatlan döntése nyomán Angliába kerül WC-t pucolni. És megismeri a befogadó, türelmes, egyszerűen jó embereket, illetve a banánt emlegető primitív rasszistákat. Az illegális bevándorló túlélő stratégiáival a szürkegazdaságban éviekéi, és majdnem sikerül neki a letelepedés, de végül mégis hazatoloncolják. Mindkét fiatal megcsinálja a szerencséjét. Az egyik Nigériában, a másik Amerikában. Amerika inkább jelenti az otthont immár Ifemelu számára. Ifemelu Americanah lett, aki megjárta Amerikát, és idegen számára az otthoni döcögés, a korrupció, a provincializmus. Obinze otthon gazdagszik meg, igyekszik lelkiismeretét legfeljebb pöttyösre festetni a hazai üzleti mocsárban, ahol vagy „együtt úszol az árral, vagy lenyomnak". Az életük együtt alakul? Alakulhat? Az mese már? Hét nyelven ír Achebe, hogy a hetedhét kifejezéssel játszhassunk. És mit tesz Adichie: az összetett etnikai, kulturális közeg nyelvi közvetítését hét nyelven beszél, ír - angolul. A többi pedig zajlik a maga módján: egy szerelmi fonálon. (Kiss Árpád) Princetonban nyáron nincsenek szagok, és Ifemelu élvezte a megszámlálhatatlan lombkorona nyugtató zöldjét, a tisztán tartott utcákat, az elegáns épületeket, a finoman túlárazott boltokat, a kiérdemelt nagyság légkörét, mégis, legerősebben a szagok hiánya hatott rá, talán mivel az amerikai városoknak, ahol megfordult, mindnek volt szaga. Philadelphia a múlt savanykás illatával, New Haven az elhanyagoltság szagával. Baltimore a tengerszaggal, Brooklyn a napon bomló hulladék szagával. Princetonnak azonban nincs szaga. Szívesen szívta be a város levegőjét. Szívesen elnézte a helyieket, tüntetőén udvariasan vezetnek, a legújabb kiadású autóik a Nassau Street organikus zöldségboltjai előtt parkoltak, vagy szusibárok vagy a fagylaltos előtt, ahol ötvenféle kínálat volt, köztük a chilis fagylalt, vagy a posta előtt, ahol egy sor kedves hivatalnok fogadja őket. 7
