Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Lanczkor Gábor: Funkcionális analfabéták
nagyobb társaságban az egyik osztálytársam ismerőseként csapódott mellém. Beszélgetni kezdtünk, aztán kisvártatva bizalmasan meginvitált egy kis pálinkára, én pedig nem mondtam nemet. Kabát nélkül léptünk ki a Vasutas Művelődési Házból a néptelen üzemcsarnokok között húzódó sötét sikátorba. Átvágtunk a fürtökben cigiző felsőbb évesek között, aztán sietősen fölkaptattunk a masszív fa lépcsőfokokon az acélszerkezetű gyaloghídra. A szórt reflektorfényben tompán fénylettek a Sopron, Győr, Veszprém és Budapest felé tartó vasúti sínpárok csíkjai. Felköhögtem, ahogy meghúztam a flaskát, aztán kellemes melegségérzet járt át; fagyos volt az este, látszott a lehelet.- Vegyes gyümölcs, a nagybátyám főzi az Őrségben - mondta Berci, miután ő is ivott, és visszacsúsztatta a nadrágja oldalzsebébe a laposüveget.- Fasza - bólogattam elismerően. - Kérsz egy szál cigit? - tartottam feléje a doboz Sophianét, amit direkt a bulira vettem. Kivett egy szálat. Tüzet adnom csak nagy nehezen sikerült az alig érezhető szélben. Pöfékeltünk, és most már nem lehetett különválasztani a dohányfüstöt a hidegben párálló leheletünktől.- És a Metallicától melyik a kedvenc lemezed? - kérdezte Berci.- A Ride the Lightening - feleltem kapásból. A srác bólintott, mint aki látja, hogy komoly emberrel van dolga. Igazából a Fekete lemez volt tőlük a kedvencem, de azt mégsem mondhattam, nehogy holmi divatmajomnak nézzen, aki semmilyen más számot nem ismer a Metallicától, csak az Enter Sandmant meg azt a nyomorult Nothing Else Matterst Tompa robaj hallatszott. Csöndesen kémleltük egymást Bercivel. Vízszintes fénykéve vágott ki a hosszú épület sarka mögül, majd föltűnt egy mozdony és nyomában a kivilágított ablakú kocsik.- Slayert is hallgatsz? - folytatta Berci emelt hangerővel.- Egy kazettám van tőlük.- Melyik?- A Reign in Blood.- Az kurva nagy. De majd átmásolom neked a többit. Nekem megvan tőlük minden. Lassítva dübörgőit át alattunk, majd csikorogva állt meg pár száz méterrel arrébb a rövid vonat a vasútállomás kihalt peronja mellett.- Koszi - mondtam, és azon gondolkoztam, mivel viszonozhatnám a gesztust. Utazzunk le együtt pár napra a balatoni nyaralójukba, Berci ezt javasolta, miután nyár elején végre bemutattam neki Lilit. Ragacsosan tapadtak a hőségben a másodosztályú vasúti kocsi műbőr ülései. Hármunkon kívül még négy Nagy Lajos-os volt a csapatban, két lány és két fiú. Mi voltunk Lilivel az egyetlen pár, bár az egyik lány, Eszter néha kavart Bercivel. Tapolcán, vulkánkúpok gyűrűjében szálltunk át a vicinálisra, aztán majdnem elfelejtettünk leszállni Ábrahámhegyen, annyira megigézett bennünket a vonatablakból a vízpart látványa. Berciék nyaralója fönn volt a hegyen; jó negyedórát kellett menetelnünk a túrahátizsákokkal a perzselő déli napon. A kétszintes házban (amelyhez legalul pince is tartozott a rég kivágott szőlők mementójaként) három szoba volt; Lilivel mi kaptuk a legkisebbet, ahol épp csak elfért kihúzva 23
