Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Podmaniczky Szilárd: Törmelék
Podmaniczky Szilárd Törmelék Szuroksötét volt az éjszaka, az eső vastag csöppekben verte a szélvédőt, az ablaktörlő őrült tempóban tolta félre a vizet. Noémi előredőlt, hogy átlásson a vízpárán, valamivel tovább a második felezővonalnál. Ötvennel gurultunk az autópályán. Tizenegykor gördült be a kocsi az utcánkba. Esett, még mindig esett. A fák teste feketén csillogott. Mi az ott, kérdeztem. Hol, Noé? Ott, a bejárat előtt. Noémi lassított, mintha így jobban látna, aztán megállt. Az utcai neon fehér fényében föltűnt egy alak, aki a házunk előtt pakolászott, nagy darab, sötét tömböket vitt egyik oldalról a másikra. Mit csinál ez, kérdezte Noémi. Ezt kérdeztem én is. Furcsa, hogy nem vesz észre. Sötét, divatos öltönyt viselt, fehér inget és keskeny nyakkendőt. Kiszállok, mondtam. Ne még, várj, Noé! Nincs mire várni, szívem, ez a balfasz eltorlaszolja a bejáratot. Nézd meg, milyen jó erőben van! Az a tábla, amit most visz, lehet vagy félmázsás. Igen, szívem, látom, aztán majd pakolhatom arrébb, hogy be tudj állni a garázsba. Ebből elég. Amikor kiszálltam a kocsiból, olyan erővel zúdult rám a víz, hogy azonnal átáztam. Az eső végigfolyt az arcomon, be a pulóver alá, a hajszálaimat széttolva a koponyámon dörömbölt. A fickó kocsija úgy húsz méterrel arrébb állhatott, nem láttam pontosan a rendszámot, de a betűk formájából külföldinek ítéltem. Hé, mit csinál, kiáltottam oda az esőfüggönyön keresztül. Nem hallotta. Aztán ahogy átdobott egy kis darabot a bejáratunk felé, fölemelkedett és rám nézett. Folyt az arcán a víz, az elegáns ing teljesen átázott, a haja a szemébe lógott. Jó svádájú fickó volt, nem lehetett több harmincötnél. Ember, mit csinál, kiabáltam újra, eltorlaszolja a bejáratot! Lucskos haját kicsapta az arcából, kézfejjel megtörölte az orrát. 26
