Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Gyáni Gábor: A történelemnek kiszolgáltatva

sukat intézve. Az utóbbi története is pont akkor ér véget, amikor a koalíciós kormányzás korszaka, vagyis a kommunista hatalomátvétel pillanataiban.

Rigó Róbert helytörténeti monográfiája korántsem szimpla helytörténeti munka, hanem olyan mezoszinten megoldott történeti rekonstrukció és elemzés, ami a jól megválasztott léptéknek és látószögnek köszönhetően mélyen bevilágít ennek a különösen mozgalmas, tragikus eseményekkel telített évtizednek a történelmi alakulásába. A szerző roppant szorgalmas kutató, aki hihetetlen mennyiségű levéltári irat áttekintésével, és közülük sok forrásnak a beszéltetésével (gyakorta olvashatók az iratokból vett hosszabb idézetek) revelatív módon érzékelteti a háborús évek és a közvetlenül a háborút követő időben lezajlott események drámaiságát, a nemegyszer szélsőséges változások egymásra halmozódását. Ez a könyv az emberi szenvedések történetírói módon elbeszélt története is anélkül, hogy tudós szerzője bármikor áttérne a moralizáló és érzelgő tónusra. Megrendítő képet rajzol benne Rigó arról a korról, melynek keretei között rövid időn belül is minden és mindennek az ellenkezője egyaránt könnyen megtörténhetett. A könyvet elolvasva jobban megértjük ezt a múltat, amellett, hogy széles körű tudással is felvértez bennünket. A kor történéseinek megértése azonban talán fontosabb is ez alkalommal, mint az ismeretek puszta bővülése, mert így magyarázhatók meg csupán a múltbeli tények. S úgy kerít erre sort Rigó, hogy a történelmi ágensek motivációit nem holmi pszichologizálással, intuitív beleérzéssel mutatja meg számunkra. Kizárólag a kontextusok kemény tényeiről esik szó ebben a történeti munkában, ám az a mód, ahogyan a szerző azokat elbeszéli, ahogyan a történetet cselekményesíti, mind segítenek felidézni a valós és elképzelhető emberi cselekedetek történelmileg dokumentálható (keret)feltételeit, a tettek valószínű irányait.

Ha fel lehet egyáltalán bármit róni Rigó Róbert élvezetesen megírt értékes tudományos alkotásának, az legföljebb az összehasonlítás, a helyi keretekből való kitekintés hiánya. Az igazat megvallva ritka ugyan a munkájához fogható hasonló történeti rekonstrukció és elemzés erről a korról, és ha akad is ilyen, az övével összemérhető produktum, nem biztos, hogy szintén helyi léptékben vetődnek fel benne a Rigó által vizsgált kérdések. A kitekintés igénye ennek ellenére jogosan merül fel ez alkalommal, még az esetben is, hogy reálisan számolva inkább csak egyes részkérdésekben végezhető összevetés, vagy többnyire néhány elvi szempont felvetésével lehet csupán megfelelni az általánosítás kívánalmának.

Hadd utaljak itt egyedül arra, hogy a német holokauszt-kutatás egyik, Magyarországon is népszerűsített irányzata, a Götz Aly és mások által képviselt felfogás az államilag szervezett és működtetett rablás motívumára fűzi fel (egyszerűsíti le) a náci Németország teljes zsidópolitikáját, és ezzel magyarázza Aly a hitleri Németország háborús politikáját is. S bár magam némi fenntartással élek e szemlélet túlzásba vitele ellen, mégis úgy gondolom, nagy hasznát vehette volna Rigó az Aly-féle koncepció figyelembevételének, túl azon, hogy Ungváry Krisztián e koncepciót is érvényesítő munkáira olykor valóban utal.

Mondani sem kell, a sztálini kommunista rendszer keretében gyakorolt terror kérdéseit megvilágító újabb történeti irodalom hasznosítása is komoly előnyére szolgált volna a szerző egyik-másik fejtegetésének. S e tekintetben már hazai történetírói törekvések pozitív példáira is lehet utalni, mindenekelőtt O. Kovács József munkásságára. Mindez azonban azt a kérdést érinti közvetlen közelről, hogy mennyiben lehet vagy szabad analitikussá tenni a történetírói szöveget a hagyományos elbeszélői modor (beszédmód) korlátozásával vagy annak bizonyos fokú átalakításával.

Rigó Róbert Kecskemét-története új irányba fordíthatja a városi helytörténet-írás, valljuk be, mára némileg begyöpösödött műfaját; egyszersmind utat mutat a második vüág- háború korának újfajta érzékenységek szerinti történeti megközelítése számára. S ez így együtt korántsem kevés.

109