Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Kötter Tamás: A Fényhozó
lebarnult férfi, aki egyetlen ruhadarabot, egy ágyékkötő-szerűséget viselt. „Az ásramban töltött idő alatt az elméleteket átitatjuk a guru tanításával, testeteket pedig a jógikus életformával", mondta a tanítvány, és amikor a „testeteket" szót kimondta, előbb sokatmondóan a szemünkbe nézett, aztán végigmért mindkettőnket tetőtől talpig. A tanítvány búcsúzóul megmutatta, hogy hol van a tábor központja, és a kezünkbe nyomta a tábor házirendjét, amely szerint tilos mobilt használni, nincs televízió, rádió, és csak bioételek kerülnek felszolgálásra. Viszont mindennap többször is meditálunk és csoportos öntisztításon veszünk részt. „Amennyiben az időjárási viszonyok megengedik, kötelező viselet az ágyékkötő, nőknek a szoknya, amelyet a közösségi házban vehetnek át a kurzus látogatói. A ruhákat igény szerint naponta cseréljük", olvastam félhangosan a tájékoztatót, majd kérdően Izabellre néztem.- Szerinted maradjunk? - kérdeztem Izabellt, aki válasz helyett határozott léptekkel elindult a közösségi ház felé. Hét napig tartott a tábor. A második napon bemutattak a gurunak, egy magas, inas, hosszú hajú és szakállú férfinak, a homlokán rózsaszín pöttyel, aki az erdőben egy kis tisztáson fogadott bennünket. A fák közé színes napvitorlákat feszítettek ki, az árnyékukban párnákból meg színes szőttesekből készített fekvőalkalmatosságon hevert a guru, az egyik kezében hosszú, furcsa alakú pipát tartott, a másikat egy alvó, tinédzser testű lány mellén nyugtatta. Néhány fiatal lány és jóval több velünk egyidős nő ült vagy feküdt körülötte, valamennyien félmeztelenek voltak. Sokan úgy helyezkedtek el, hogy a rövid szoknyájuk alól kivillant a vaginájuk. Lágy zene szólt. Egy fiú, szinte még gyerek, egy gitárszerű hangszeren (később megtudtam, hogy a hangszert szitárnak hívják) játszott. A többi férfi a nők körén kívül, törökülésben vagy guggolva, egy szál ágyékkötőben ült, és a nőket figyelte. A majmok jutottak róluk eszembe, egész pontosan egy természetfilm, amely a majmoknál az alfahímek és a csapat többi tagjának alá-fölé rendeltségi viszonyairól szólt. Sok nő és férfi vízipipázott. A tisztást furcsa, kesernyés illat töltötte be. A guru intett, hogy lépjünk közelebb. Úgy két méterre álltunk meg tőle, mikor a guru valamit mormogott, és a kezével jelezte, hogy menjünk még közelebb. Ez még kétszer ismétlődött meg. Amikor már olyan közel álltunk hozzá, hogy a kezével könnyedén el tudott érni bennünket, a guru felült, kinyújtotta a kezét, de mindezt olyan tétova, bizonytalan mozdulattal tette, hogy nekem szinte lassított felvételnek tűnt, aztán megfogta mindkettőnk mellét, végül pedig csak annyit mondott: „Igen. Igen ez az. Nagyon jó." Belenéztem a szemébe, a pupillája tág volt, a szeme vérben úszott. Miután a guru visszahanyatlott a helyére, valamit mormogott, aztán intett, hogy elmehetünk. Izabellel leültünk a többi nő közé és a gurut lestük, ahogy a többiek is, de nem történt semmi. Nem osztotta meg velünk a szent szövegek titkait, helyette néha mormogott valamit, aztán beleszívott a pipába, majd csukott szemmel feküdt tovább. Később az egyik lány, akinek hullámos haja és szép, szabályos alma formájú melle volt, megkínált bennünket vízipipával. Mindketten szívtunk a pipából, aztán elaludtunk. 18
