Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 11. szám - Kötter Tamás: A Fényhozó

hogy egy fontos ügyfele miatt utazik oda, aki ingatlanokat akar vásárolni meg egy műtrágyagyárat.

Egy éven belül már a harmadik thaiföldi utazására készült a férjem, amikor arra gondoltam, hogy meglepem valami figyelmességgel az útra. írtam neki egy kedves levelet. Megírtam benne, hogy mennyire szeretem, és nagyon várom haza, és minden vágyam, hogy boldoggá tehessem. Arra gondoltam, hogy a levelet, amit egy rózsaszínű borítékba tettem, és a parfümömmel lefújtam, beteszem az egyik bőröndjének abba a zsebébe, ahol a jogosítványát meg az útlevelét tartotta. Az indulás előtti éjjelen megvártam, amíg Béla elalszik, aztán kiosontam a folyosóra, és becsúsztattam a levelet az útlevél mellé. Megdöbbenve vettem észre, hogy a bőrönd tele van óvszeres dobozokkal. Úgy emlékszem, hogy úgy tíz doboz óvszer volt a bőröndben. De nem csak az útlevele mellett találtam óvszert. További csomagok voltak a ruhák alatt, megint újabbak egy pulóverbe csomagolva, és a neszesszerében is találtam néhányat. Nemcsak azon döbbentem meg, hogy óvszert visz az útra, vagyis nyilvánvalóan megcsal, méghozzá kurvákkal, hanem az óvszerek mennyiségén is. Harminc darabot számoltam össze csak ebben a bőröndjében, s mindezt öt estére. A másik bőröndöt nem mertem kinyitni.

Bár nagyon kétségbe voltam esve, másnap mégis türtőztettem magam, és nem szóltam Bélának. Mialatt itthon a férjemre vártam, mivel egyetlen barátnőmnek sem mertem mesélni arról, amit a bőröndben láttam, kétségbeesésemben röviden megírtam a történetet egy női magazin pszichológus válaszol rovatának, és segítséget kértem tőlük. „Mit tegyek, vonjam felelősségre vagy beszélgessek el vele, esetleg bennem van a hiba, és én változtassak valamin az életemben?", tettem fel levelem végén a kérdést.

A pszichológus, aki egy szőke, szemmel láthatóan is szilikonmellű, velem nagyjából egykorú nő volt, a legnagyobb meglepetésemre már a következő számban válaszolt a levelemre. „Kedves Márti! - szólított meg, mert ezen a néven írtam alá a levelet. - Néha a legnehezebb dolog, hogy saját magunkkal szembenézzünk, de én úgy látom, hogy benned megvan ez a képesség. Jó úton jársz, amikor azt kérdezed, hogy benned van-e a hiba, és változtatnod kell-e az életeden, mert a válaszom mindkét kérdésedre az, hogy igen, a hiba a te készülékedben van, és igen, itt az ideje, hogy változtass az életeden. A férjed nem véletlenül fordul a primitív, ragaszkodó, szolgalelkű ázsiai nőkhöz, mivel az európai kultúra ezeket az ősi, velünk született tulajdonságokat lassan kiöli az európai nőkből. Nagyon sok feleség képtelen felnézni a férjére, kiszolgálni és a vágyait teljesíteni, ahogy azt annak idején, és persze most is, a természeti népek kultúrájában a nők feltétel nélkül megteszik. Azzal, hogy ezek a nők biológiai lényüket a fogyasztással, a karrier hajszolásával és a rosszul felfogott egyenjogúsággal elnyomják, egyben a nőiességüket is elnyomják" - írta a pszichológusnő, és én, amikor itt jártam az olvasásban, elsírtam magam. - „Még nem késő! - figyelmeztetett. - Változtass! Légy megint nő! Próbáld meg újra elnyerni a férjed csodálatát, hiszen egyszer már sikerült. Éleszd fel a régi tüzet! Vedd elő a nőiességedet! Hordj szexi ruhákat, ajánlj fel szerepjátékot a férjednek. Légy kreatív!" - fejezte be a levelét a pszichológus.

11