Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 11. szám - Kötter Tamás: A Fényhozó

- Jöjj közelebb! - ismételte a Fényhozó, miközben le sem vette a szemét a mel­lemről, amely, hála Krasznai doktornak, kemény volt, a mellbimbók hegyesen és hívogatón meredtek Armat felé. Magamban felnevettem.- Ne félj meghívott - folytatta nyugtató hangon a Fényhozó. - Milyen nevet kaptál a fényben?- Androméda - feleltem kissé megjátszott félszegséggel a hangomban.- Androméda - bólintott a Fényhozó, aztán kéjesen megnyalta a szája szélét, a szeme csillogott kis kerek szemüvege mögött, ahogy a kopasz feje is, amit min­den reggel az egyik nővér olajjal megkent. Rövid szünet után, mialatt én csendben álltam, és nem bírtam levenni a tekin­tetemet a Fényhozó mélyen kivágott, arany színű köpenye alól előbukkanó erős, majomszerű szőrös mellkasáról, s mialatt a Fényhozó lehunyt szemmel, szuszog­va, mozdulatlanul ült, Első Armat így folytatta: - Az Androméda fénye gyö­nyörű, minden este, amikor abban a kegyben részesülök, hogy láthatom, eltölt a boldogság, ahogy a te látványodtól is meghívott.- Köszönöm - feleltem szégyenlősen. A Fényhozó kegyesen bólintott.- Az Androméda és a Tejútrendszer egymilliárd év múlva egybeolvad, hogy még fényesebben ragyogjanak - mondta rövid csend után. - Vagy kétmilliárd év múlva - tette hozzá elgondolkodva.- Értem - feleltem, és közben eszembe jutott, hogy három éve egy barátnőm­mel ellátogattunk a Szabad Szerelem Iskolájába, ahol a tanító, ahogy a tábor vezetője magát nevezte, a Lótuszvirág nevet adta nekem. Az iskolában egész nap táncoltunk, füveztünk, és a többi nővel hagytuk, hogy fiatal, szép és izmos fiúk szabadítsák fel a lelkünket, és persze a testünket is. Sokkal szebbek, és persze fiatalabbak voltak, mint a Fényhozó. Igaz, akkor még én is fiatalabb és kívána­tosabb voltam, mint most, negyvenévesen. Az egyik tanítvánnyal, egy Charlie nevű kaliforniai fiúval azt terveztük, hogy körbeutazzuk a földet. Legalábbis Charlie minden alkalommal, amikor ágyba bújtam vele, ezt ígérte nekem. Végül az utazásból nem lett semmi. A tábort a rendőrség kábítószer-fogyasztás miatt felszámolta. Én megúsztam egy figyelmeztetéssel. Charlie-t letartóztatták, mert kiderült, hogy drogkereskedő, és már Kaliforniában is körözi a rendőrség. Sosem tudtam meg, hogy az eljárást követően mi történt vele, pedig gyakran eszembe jutott az izmos teste és sűrű, hosszú, hirtelenszőke haja. Már az emlékétől is jóleső borzongás futott el. Akaratlanul is elmosolyodtam.- Jól van, jól van - mondta a Fényhozó elégedetten, látva a mosolyt az arco­mon. Egy magas, fekete hajú, egzotikus arcú nővér serlegben aranylevet hozott be és letette a Fényhozó trónusa melletti asztalkára, aki alig észrevehetően köszö­netképpen biccentett. Aztán a nővér az oltárhoz ment, amit a trónussal szemben állítottak fel, és egyenként meggyújtotta rajta a gyertyákat. A sorra fellobbanó gyertyák fénye kísérteties fénybe borította előbb a felkelő napot ábrázoló arany­színű oltárt, aztán az egész termet, ami a piramisszerű épület teljes alsó szintjét elfoglalta. 7

Next

/
Thumbnails
Contents