Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Oláh-Gál Róbert: Mentovichék: Mindenáron Erdélybe!
sok kecsegtet, ha a Mindenható boldogít s bé visz, mely jó órákat ígér Uram magának a' Bolyai bácsi társaságába öreg napjaira, s ott folytathatni utolsó éveit hol azokat kezdette, ez is egy inger, ott van most a' testvérem családjával, ott vannak báró Kemény Györgyök, a' derék jó báró Kemény Pálné családja, és még sokan mások - hát a' derék öreg Moós, kit Uram úgy szeret, tisztel. Dósa, a' derék Dr. Antal4, kinek orvosi segítségei tökéletesen bízunk, s ha Anikó vér alkotását jól ösmeri ennélfogva is mely sokat remélünk egészségének helyre állítására. Anikónak a Gergely családja mily kedves társaság lesz - s mások Hegedűs Jánosék, s etc. Kérem tehát édes jó Bolyai bácsi én is, de Mentovich és Anikóm is tegyen meg mindent, hogy bé mehessünk mindnyájan, nagyon sokat várunk a' jó Bolyai bácsi béfolyásától, 's tevékenységeiről gróf Toldalagi Ferenc húsvétra Kolozsvárt akar lenni, báró Bánffi János nem tudjuk, hol van, mert neki Uram nem is írt, a' Bolyai bácsi szava vagy levele nagy hatással lenne, hát Szász István, 's a többi Vásárhelyi professzorok, ezeket is kérje meg mind a' mi nevünkbe mond, és maga nevibe, Ferenc azt mondta Uramnak, írjon mindenkinek az Uram, mert Ferencet nem igen ösmerék eléggé, Uramat pedig igen, s tudják mily buzgó volt mindég, a' közügyekbe ’s az ő szava fontosabb lesz bárki előtt, ő magáról bajosan is írhat ösmertetésül valamit, anélkül, hogy szerénytelenségnek ne vevődnék s igaza is van. Ferenc most is mint régen igen szerény becsületes ember, s oh mint szereti családját. De végzem levelem, még csak annyit, hogy én sok felé írtam, Uram is írt néhány felé, de nem írhat mindannak a' kiknek akart, mert egy oly nagy szemfájása volt, hogy most is alig írhatott öt-hat levelet, azért se Dósának, se Moósnak, se báró Bánffi János Urnák maga nem írhatott, szemfájása mián el késvén, de remélem jó barátaim lesznek szószólóink, 's azon nem szenved hajótörést a' dolog, az Uram szemfájása okozta, hogy ennyit késett a dolog. Kérem beszéljen báró Kemény Györggyel is Isten áldja édes jó Bolyai bácsi Uram Ferenc, Anikó, Marikám, mindnyájan tiszteljük, s a' legforróbban szívére kötjük ügyünket, mint életünk megmentőjét. Anikóm most is rosszul van. Unkámnak fáj a szeme. Még egyszer édes Bolyai bácsi kérem, beszéljen Palival a’ testvéremmel, 's utasítsa őtet is, hogy ha ezen ügyünkén mozdíthatna. Ha Bolyai bácsi által láttatja azon egyénekkel kiktől a' választás függ, hogy a Collégyomnak előmenetelére lesz a' Mentovich bévitele, nyert perünk lesz, Isten áldja szívesen tisztelve szerető húga Bodor Julianna U.I. Mind attól félek az elkésés mián marad el, azért sietni kell Uram Kolozsvárra írt báró Kemény Györgynek, ha ott van, beszéljen vele, hogy ő is báró Bánffi János Úr 's a többivel, kiktől függ ezen dolog, beszéljen, kösse Bolyai bácsi lelkére Györgynek ügyünket, 's őfiai is nyernek benne. 2. levél Nagykőrös, 1856. április 10. Édes Bolyai Bátyám!5 A' múlt holnapban írt levelét vettük, melyet Uramnak írt Bolyai bácsi, s talán arra válaszolt is Uram, de azóta a' körülmények változtak, annyiba, hogy az Anikó állapota aggasztóbb, és már én is mind inkább betegeskedem, azért sietek megírni, mielőtt Uram a'fájós szemeivel tehetné, hogy mind a' mellett, hogy a vásárhelyi fizetés kevés Mentovich elvállalja, ha oly szerencsés lesz és megválasz- szák, mivel a' felesége életéről van szó, hogy őtet gyermekeinek s házának megtartsa. 4 Antal László (1808, Marosvásárhely - 1884, Marosvásárhely) orvosdoktor. 5 MTA KK K 23/41 104
