Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Lengyel András: Cholnoky Viktor "megkapaszkodása" Budapesten: Előzetes adatok és jegyzetek az első pesti évek történetéhez
Lengyel András Cholnoky Viktor „megkapaszkodása" Budapesten Előzetes adatok és jegyzetek az első pesti évek történetéhez í A folyamat, amelynek eredményeként Cholnoky Viktor bukott vidéki lapszerkesztőből fővárosi újságíró s író lett, mindmáig rekonstruálatlan. A munka nehézsége jelentős részben a mostoha forrásviszonyokból adódik. Cholnoky első budapesti éveiből, élethelyzetéből fakadóan nagyon kevés forrás maradt fönn, s ami fönnmaradt, az is esetleges értékű. A társadalom peremére sodródott ember beleveszett az akkoriban dinamikus fejlődést produkáló, méreteiben is folyamatosan növekvő főváros életébe, amely az egyetlen „igazi", modern magyar nagyvárosi miliő volt. A jelek szerint egy ideig senki nem figyelt rá. A kisvárosi ex-lapszerkesztő Budapesten az észre nem vett „névtelen" tömeg egyik tagja lett, akinek egy ideig sem lakása, sem állása nem volt. így megkapaszkodásának az egész személyiséget átformáló története csak esetleges, szórványos adatokból következtethető ki, nagyon rossz hatásfokkal. A legfontosabb, a mentális átrendeződés finomszerkezete pedig lényegében homályban marad. Akik a legtöbbet tudhattak minderről, utólag is hallgattak vagy, legföljebb, nagyon szűkszavú utalásokat tettek. Ami történt, arról, úgy látszik, nem illett beszélni, jobb volt róla hallgatni. A történtek belevesztek az általánosságok ködébe. Az Érdekes Újság Dekameronjában megjelent - szerzői önéletrajzot pótolni hivatott - aláíratlan portré, Kabos Ede (1913) munkája például így vázolta az eseményeket: „Cholnoky 1898-ban, harminc éves korában, zsebében Rudyard Kiplingnek egy csomó magyarra fordított versével Pestre jött s a Pesti Napló ajtaján kopogtatott. Itt rövidesen vezérszerephez jutott, bámulatot keltő tudása előtt, amely minden kérdésben és minden területen egy zseniális agyvelő majdnem a misztikusig ható készültségével excellált, olvasó és kolléga, barát és idegen egyformán félelemmel és tisztelettel hajolt meg." (Kabos 1913: 102.) Mondani sem kell talán, ez a stilizáció, még ha el is tekintünk a téves évszámtól (Cholnoky nem 1898-ban, hanem 1899-ben költözött föl a fővárosba), már- már egy promóciós szöveg tulajdonságaival bír. Éppen a lényeg marad ki belőle, sőt fordul visszájára. Lényegesen jobb és informatívabb a testvéri portré, Cholnoky László írásának ide vonatkozó része, de az is - célirányosan - lyukas. „Cholnoky Viktor írói élettörténete voltaképpen a kilencszázas évek legelején kezdődik, amikor Budapestre került és a Pesti Naplónak lett először korrektora, utóbb munkatársa és csodálatosan rövid idő alatt a segédszerkesztője. Újságírói sikereivel párhuzamosan növekedett írói, sőt eleinte főként cikkírói neve. Cholnoky ez útjától örökre elválaszthatatlanok a kedves kísérők nevei: az elsők közt is legelső a nyájas Bállá Mihály, majd Ábrányi Kornél és Gracza György, a Budapest akkori szerkesztője. Cholnoky Viktor előtt szinte napról-napra új lapok nyíltak meg. Emlékszem, hogy a legelsők közt volt a szende Alkotmány. Azután jött a Magyar Szalon, a Képes Családi Lapok, majd a Gellért Oszkár, Osvát Ernő és 80
