Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - "… szeretet meg egy látcső": Gerold Lászlóval beszélget Ménesi Gábor
cikkek voltak. Panaszkodtam fűnek-fának, hogy itthon is kellene valamit kezdeni ezzel az anyaggal, mígnem a kiadó szólt, folytassam a munkát, amit örömmel vállaltam. Még nem is tudván, hogy olyan időszak következik, amikor a naponta ismétlődő bombázások alatt az ember képtelen nagyobb szellemi koncentrációt igénylő munkára, az adatgyűjtés és -rendszerezés viszont pihentet is és hasznos is. Ekkor hoztam tető alá ezt a fontosnak ítélt vállalkozást, melynek folytatása hamarosan nyomdába kerül. Erre az utóbbi tizenöt év irodalmi történései (új szerzők jelentkezése, új díjak, számos kiadvány stb.) miatt mutatkozott szükség. Az új átdolgozott, javított kiadás azonban nemcsak bővül, de szűkül is azzal, hogy kimaradnak a horvátországi és a szlovéniai szócikkek s ezzel az első kiadás jugoszláviai jelzőjét vajdaságira kellett cserélni.-A Kalligram Kiadó Tegnap és ma című sorozatában jelentette meg Gion Nándorról szóló monográfiáját, miközben az ön szerkesztésében láttak napvilágot az életműsorozat bizonyos darabjai, mégpedig a Műfogsor az égből és a Véres patkányirtás idomított görényekkel című kötetek. Az előbbi közli a szerző valamennyi novelláját, az utóbbi pedig, a sorozat záródarabjaként, a címadó mű mellett naplókat, publicisztikai írásokat és az íróval készült interjúkat tartalmaz. Milyen viszony fűzte Gionhoz, s mi késztette arra, hogy éppen az ő életművét vizsgálja meg alaposabban?- Sajátos története van Gion Nándor munkásságához fűződő kapcsolatomnak. Nándor évfolyamtársam és barátom volt. Első könyvéről (Kétéltűek a barlangban) én írtam az első kritikát, majd a Testvérem, Joáb körüli vitában is aktív védelmezője voltam Nándor regényének. Későbbi műveiről ugyancsak írtam. Kiváló elbeszélőnek tartottam, s tartom ma is. Örültem annak, amikor a Kalligram Kiadó remek sorozatának szerkesztője, Szegedy- Maszák Mihály felkért, hogy írjak egy vajdasági íróról monográfiát. Azonnal Gionra gondoltam, amit a szerkesztő is szorgalmazott. S bár a sorozat egyik kiadványában a készülő kötetek között az én monográfiámat is hirdették, a könyv évekig nem készült el. Ennek oka Gion magyarországi szereplése, interjúiban tanúsított, számomra elfogadhatatlan pálfordulása volt. Teljesen érthetetlenül igyekezett megtagadni vajdasági múltját, többek között a Symposionhoz való tartozását is. Nem tudom, miért tette, talán úgy vélte, jobban érvényesül, könnyebben befogadják, de engem nemcsak elszomorított, hanem el is távolított tőle. Sokáig halogattam a monográfia megírását. Több évre volt szükség, amíg sikerült túltenni magam barátom furcsa viselkedésén. Közben örültem, hogy megindult a Gion-szövegek életműkiadása, melynek negyedik és ötödik kötetét szerkesztettem. Talán ez is ösztönzött abban, hogy belekezdjek a monográfia megírásába. Úgy éreztem, most már tudom kellő távolságból, objektivitással szemlélni és vizsgálni ezt az életművet, amely mindenképpen megérdemelte, hogy monografikus alapossággal foglalkozzanak vele. Ennek annál inkább szükségét láttam, mert az életmű kötetei óhatatlanul is felvetették az átfogó vizsgálódás szükségességét. Azért is, mert szerintem irodalmi értékek tekintetében az opus eléggé eltérő két szakaszáról van szó, egy remek újvidékiről és egy kevésbé sikeres pestiről, amiről az irodalomtörténetnek tudomást kell vennie ahhoz, hogy az olvasói érdeklődés tekintetében továbbra is joggal figyelmet keltő életműről hiteles kép alakuljon ki. És persze azt sem hallgathatom el, hogy imponált beállni a kortárs magyar írókat bemutató neves irodalomtörténészek sorába.- Beszélgetésünk elején már szóba került, hogy évtizedeken át a Magyar Tanszék tanára volt. Mit jelentett önnek a tanítás?- Amikor életem szerencsés körülményeire utaltam, akkor otthonaim közül a tanszékre is gondoltam, nem csak megalakulására és szellemiségére, hanem az ott töltött évekre is, 1971-től 2007-es nyugdíjazásomig. Ebből mintegy három évtizedet a 19. századi magyar irodalomhoz kötődve, előbb Szeli István asszisztenseként, majd önálló tanárként, illetve 73
