Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - "… szeretet meg egy látcső": Gerold Lászlóval beszélget Ménesi Gábor
eszközök) érdekli, elsősorban a hogyanra, s nem a mire összpontosítva fejti ki szubjektív, de a leírás-értelmezés-értékelés egymásba szervesülő hármasságán alapuló szakmai véleményét. Csak így jöhet létre és működhet az a többcsatornás dialógusrendszer, melyben a kritikus önmagával, a művel, a mű szerzőjével és az olvasóval folytat diskurzust, amihez elkerülhetetlen a kritikus teljes szabadsága, illetve annak tudata és vállalása, hogy kizárólag saját lelkiismeretének tartozik felelősséggel. Természetesen ez a kritikaírást meghatározó elmélet, amit a gyakorlatban nem könnyű betartani, de amit, bár előbb, sympóbeli ún. kalapács-kritikákban kevésbé, később viszont egyre tudatosabban igyekeztem alkalmazni. Hogy mennyire sikerült, ezt ötven év kritikáiból válogatott, 2011-ben (első könyvkritikámat, Németh István Lepkelánc című csodás gyermekkötetéről Fehér Ferenc közölte az Ifjúságban 1961 szeptemberében) megjelent Retro című kötetem tanúsíthatja vagy cáfolhatja. A Retro számomra különben azért fontos, mert eddig egyetlen olyan kötetem, amely kizárólag vajdasági könyvekről írt kritikákat tartalmaz, s ilyetén munkásságom ezen szegmensének keresztmetszete, és egyben a vajdasági magyar irodalom, melyről évek során több tanulmányt írtam (jó lenne ezeket is kötetbe rendezni!) és lexikont állítottam össze, jóllehet szubjektív, de egy lehetséges történeti áttekintését nyújtja.- Kritikusi tevékenységének egyik meghatározó vonulata a színikritika lett. Mikor és hogyan köteleződött el a színház iránt?- Kiskorom óta a színház közelében mozogtam. Diákként szerepeltem az akkor még létező újvidéki Református Körben, voltam - Ladik Katival együtt - rádiószínész, az általánosban volt egy szerbtanámőnk, aki rendszeresen előadásokra vitt bennünket, drámára, operára egyaránt. Megszoktam a színházba járást, ami az egyetemen sem volt titok, ahogy az sem, hogy az Egységben kosaraztam. A Symposion indulásakor megkérdezte Tolnai Ottó, lenne-e kedvem előadásokról írni. Elvállaltam. S úgy maradtam.- Miben különbözik a színházi és az irodalmi kritikus látásmódja?- Látszólag semmiben. Mindkét változat esetében a műből kell kiindulni, arról kell írni szakszerűen, szubjektív nézőpontból, felelősséggel. Ugyanakkor tudva azt is, hogy egy előadás, mert több művészeti ágat ölel fel, komplexebb, mint egy regény vagy vers. Bizonyos különbség azonban mégis van az irodalmi és a színházi kritika között. Ez utóbbi esetében az értelmezés mellett nézni, sőt látni kell, mert csak így lehet teljes s így továbbítható az előadás nyújtotta szellemi tartalom, élmény. De az irodalmi és színikritikát az is megkülönbözteti egymástól, hogy amíg az előbbi a könyvvel való intim kapcsolatból születik, addig az utóbbi a szubjektív tényezők mellett nem mellőzheti a kollektív befogadásból és a közönség közvetlen reagálásából következő impulzusokat sem. A színházi előadás egyszerre személyes és közösségi élményt jelent. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy az irodalmi és képzőművészeti kritikával szemben, melyek tárgya, a kép vagy a könyv állandó, létező, bármikor megtekinthető, elolvasható, a színikritika tárgya, az előadás egyszeri, és ugyanabban a formában megismételhetetlen. Színikritikát írni, Kosztolányi Dezső találó fogalmazása szerint, árnyékkapkodás. S ha már Kosztolányit, minden színikritikus tanár urát idéztem, akkor nem mondhatok le axiómaértékű vallomásáról sem, mely szerint a színikritikus minden poggyásza „a szeretet meg egy látcső". Szeretet nélkül nem ülhet nézőtérre a kritikus, akinek azért van szüksége a látcsőre, hogy minden részletet közel hozzon és pontosan lásson. Talán nem egészen a véletlen műve, hogy van egy családi örökségként hozzám került, ereklyeként őrzött színházi gukkerem. Ha színikritikusnak lehet, s mindenképpen kell, hogy legyen ars criticája, akkor nem lehet más, mint amit Kosztolányi Dezső adott útravalóra. Függetlenül attól, hogy éppen a kritika melyik változatát műveljük. A gyors reagálású zsurnálkritikát vagy szakfolyóirat számára készült elemzést. Netán 69
