Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Borsodi L. László: A dialógusként felfogott, érdekmentes hagyomány elmozdulásai: Baka István Szaturnusz gyermekei című versciklusáról
lyet mégis soha nem volt módon újraöltöztetve a szavak, a versek visznek tovább úgy, hogy megtalálják önálló hangú gyermekekként az utat egy olyan új univerzumba, amely immár csak általuk, belőlük épül. A ciklus versei azonban arról tanúskodnak, hogy ez az elképzelés nem valósulhat meg maradéktalanul, hiszen a szó, a vers, a szerep átértelme- zettként, a nyelvi emlékezet által meghatározott. így minden vers őrzi Szaturnusz kettős szerepét, ahogyan Szaturnusz (mint szöveghagyomány, kultúra) is őriz minden verset: a felzabálásnak mint az istenivel való egyesülésnek (a mitológiai földművelésnek, azaz az isteni tudás megszerzésének) és a felszámolódásnak (a pusztításnak) a lehetőségét. Marad tehát minden kísérlet: a lehetetlen megkísértése a költői mesterség lehető legmagasabb fokán. A Változatok egy gyerekversre című költemény mind a címével, mind a szöveg felépítésével kifejezi a végtelen iránti vágy ars poeticáját, ami a gyermekperspektíva révén beavatás a gyerekek naivitásába és az ezt létrehozó gyermekvers által a gyermekversek világába („»Lyukas az ég bársony takarója, / kirágták a csillag-egerek.«"3). Ezeknek a versikéknek a „naiv szövegvilága segít elfogadni a vers alapmetaforáját, a macska-isten viszonyítást", teszi lehetővé az Istenhez való odafordulást, illetve szintén ezáltal „súlytalanodik, válik bocsánatos bűnné a blasz- fémia":4 „Macska-isten, telihold-pofáju: / fény-bajúsz és kráter-szájüreg...„a Galaktika / teke- rődző bél-spirálisából / ürüléked rottyan: éjszaka." A gyermeki perspektíva felvett szerepként védelmet nyújthat Isten haragja ellen, de mindvégig érzékelhető, hogy a beszélő nem gyerek, hanem Szaturnusz gyermeke, a létfenyegetettségben élő ember. Ezzel magyarázható, hogy a vers végére a groteszk apokaliptikus vízió részévé válik a gyermekvers hangja. A gyermeki perspektíva torzulását jelzi, hogy a nyitányban még idézőjelben van a gyermekvers, a költemény végén dőlt betűvel van szedve ugyan, de az idézőjel eltűnik: „foszlik az ég lyukas takarója, / szétrágjuk mi, csillag-egerek." Az átértelmezés nyilvánvaló jele, hogy a vers felütését képező gyermekversből vett idézet a költemény befejezésében átírt formában, annak variációjaként tér vissza.5 A gyermeki fantáziát megjelenítő kép létértelmező metaforává válik, és a felnőtt tragikus felismeréseként artikulálódik.6 Ahogyan a létértelmező költői hagyomány dialógust kezdeményez a gyermekvers hagyományával, az Egy József Attila-sorra című vers is a hagyománnyal kezdeményez párbeszédet. Szinekdochészerűen arra mutat rá, hogy milyen hagyományszemlélet érvényesül Baka István költészetében: „egyszerre létesít párbeszédet a történeti hagyománnyal és a kortárs alkotásokkal (...) - a kontinuitás és egyfajta nyitott műalkotáselv jegyében. (...) »A dallam nem változtat szövegén« sor módosulásai, funkcióváltásai így egy soktényezős lírai alkotástechnika alapját képezik, mely az intertextualitás egyirányúsága helyett az esztétikai közlemény történetileg változó komponenseit hangsúlyozza. "7 A Változatok egy gyerekversre címhez hasonlóan az Egy József Attila-sorra is a versvilág szövegszerűségére hívja fel a figyelmet, arra, hogy a vers intertextuális, interkulturális viszonylataiban válik értelmezhetővé, hogy a kontinuitásként értett hagyományt a múlt3 A kötetben a vers végén olvashatjuk: „Az idézett két sort Svetics Ildikó, egy akkor 13-14 éves, előszállási kislány írta az 1977. évi Kincskereső-táborban." 4 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 61. 5 Vö. i. m. 62. 6 Vö. i. m. 118. 7 H. Nagy Péter: A tradíció szinkronitása, 77. Szigeti Lajos Sándor A törvényként működő érdek és Nagy Márta „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek..." című tanulmánya azt láttatja, hogy miként érvényesül Baka költészetében a kontinuitásként elgondolt hagyomány, hogy a vers, a poétika hogyan követeli meg a többirányú interpretációt, amely reflexiós jellegénél fogva maga is a kontinuitásként felfogott hagyomány részévé válik. 52
