Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - Kántor Lajos: Fehér kakas, vörösbor

rátalálok Laci fiam színes fotóriportjára is, 1984 szeptemberéből - még nem töltötte be a húszat; gyanítom, hogy a pársoros kísérőszöveget én fogalmaztam, a feketetói vásár képei viszont egyértelműen az övéi. Egy másik „vonulatba" sorolhatók azok a hosszabb-rövidebb írások, amelyekben apám első világháborús emlékeit-dokumentumait (1983. október 30.), grafikus barátom, Cseh Gusztáv emlékét (1985. július 7.), majd a „Szabédi-színhelyeket" idéztem (1987. január

25. ), de a fő vonulat - és immár tervezetten - az erdélyi magyar képzőművészek munkáinak bemutatásából állt össze. Három évtized távolából visszatekintve magyarázatot igényel a válogatás. A már 1973-tól működő kiállításaink, az egyre népszerűbb Korunk Galéria eseményeit tükrözik a rövid ismertetések és a színes reprók, Szabó Tamástól. (Rózsa András 1983. augusztus 21-én Korunk Galéria 200 című cikkét így kezdi: „Fejet hajtani tisztelettel".) A sort - legalábbis így mutatják a polcról lehullott Új Tükör-év folyamok - a fiatal Simon Sándorral kezdtem (Dali - Sármáson? - 1981. május 2.); „klasszicizálódott" a prezentálás Miklóssy Gáborral (1982. március 14.), Buday Györggyel (1982. október 24.), a szintén kiváló könyvgrafikus, illusztrátor Deák Ferenccel (1982. december

26. ), Dési Huber Istvánnal (1983. május 1.), Mohy Sándorral (1983. december 25.). Majdnem kifelejtettem, hogy a karácsonyi erdélyi ajándék - Fekete Sándor határozott kérésének eleget téve - már 1981-ben elkezdődött, Györkös Mányi Albert volt az első „kedvezményezett" (A lélek békéje), majd újra reflektorfénybe került 1984. december 23-án, Szilágyi Domokos és Nichita Stánescu portréjával. A felfedezni érdemesek közt rátalálok az erdővidéki Bodosi Dánielre (1984. április

1.), Nagy Enikő rekeszzománcaira (1984. szeptember 9.), Kádár (F.) Tibor kalotaszegi festményeire (bocsánat az időrend megzavarásáért, ez még 1981. október 4-i közlés) és az ugyancsak ifjú grafikusra, Bencsik Jánosra (1985. december 22.). 1986 karácsonyán a köröndi Páll Lajosra került sor. Azóta ki meghalt, ki még Kolozsvárt, ki Veszprémben vagy Budapesten él - és időnként hazajár kiállítani.

(Be kell vallanom: a dátumokat főképp a magam számára jegyeztem ide, nehogy még egy földindulás-égszakadás kelljen a kivágatok újra kézbe vevéséhez. Most visszagondolva, biztosan nem teljes a bibliográfia, hiszen például Fülöp Antal Andorról meg Balázs Péterről is írtam valamikor az Új Tükörnek, bizonyára Nagy Albertról, a Fehér kakas páratlan festőjéről is. Ennek talán a pincében kellene utánanéznem vagy valamelyik fenti fiókban.)

Ha ajándéknak számított a nyolcvanas években az erdélyi festőknek, grafikusoknak, szobrászoknak (?) a pesti sajtóbemutatkozás lehetősége - s netán az olvasóközönségnek az erdélyi képes találkozás -, biztosan kései örömöt szerzett nekem az égből lehulló Új Tükör-csomag. Azért megkímélném magam a jövőben az így érkezett ajándékoktól...

Hangok egy fiókból

Ahogy leírom ezeket a szavakat, egy másik összetételben tolulnak fel a hangok: Más hangok, más szobák. Ez valami cím, könyveim, elég régről. De kié, ki írta? Keresem egy hajdani kitűnő világirodalmi sorozat, a Modern Könyvtár polcain, nem találom. Hát van a Magyar Nagylexikon - tudatlanok és feledékenyek szá25