Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Pál Zoltán: Nagy állambiztonsági irodalomkönyv - Jáger Margit kerámiái
ben meghurcolásáról, de művéből több helyen is érezhető, hogy a népi mozgalomhoz köthető toliforgatókkal kapcsolatban egyoldalú kijelentéseket tesz. Úgy véli, hogy az 1956 utáni megtorlások sokkal keményebben sújtották az „urbánus", „polgári" vagy „szocialista" gyökerű, a reformkommunizmus mellett elkötelezett alkotókat, mint a népi írókat.16 Sajnos ez a téves megítélés régóta jelen van a magyar történetírásban.17 A népi írók helyzete egyáltalán nem volt jobb, mint más irányzatokhoz tartózó társaiké: 1958-ban kollektive ítélte el párthatározat őket, ügynökök hadát állították rájuk, és őket is sújtotta a letartóztatás. Szőnyei le is írja, hogy a népi mozgalom kevésbé ismert, fiatalabb alkotói közül többen (Fekete Gyula, Tímár Máté, Sándor András) rács mögé kerültek18, de nem teszi hozzá, hogy egyébként Bibó Istvánt is lecsukták, aki szintén a népi mozgalom tagja volt.19 De Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Féja Gézát, Tamási Áront, Sinka Istvánt és sok más jelentős szerzőt is a potenciális bűnösök között tartották számon, ráadásul rengeteg népi értelmiségit sújtott internálás vagy börtön.20 Maga Kádár János mondta ki a PB 1958. április 11-i ülésén, hogy szerinte a népiek kártékonyabbak voltak az urbánusoknál.21 A hatalom egyértelműen arra törekedett, hogy minél jobban megfélemlítse őket is. Kétségtelen, hogy emellett egyezkedni is próbált velük, engedményeket is kaptak, de sokszor meg is nehezítették az életüket. A „polgári-urbánus" szerzők már rég szabadlábon voltak, amikor Illyés Gyulát még mindig (gyakorlatilag élete végéig) cenzúrázták. Kádár János és köre leginkább a nacionalizmustól, a nemzeti alapú ellenzékiségtől tartott, egészen a rezsim 1989-es bukásáig. Ez azonban sokszor nem derül ki világosan a „Titkos írásból", viszont olyan érthetetlen állítást is olvashatunk, hogy „állambiztonsági szemszögből minden csoportjellegű képződmény éberségre intő kockázati tényező volt, főleg, ha egyértelműen polgári platformon állt. "22 A „főleg" használatát teljesen indokolatlannak tartom. Ahogyan azt is, hogy Szauder József irodalomtörténészt az MSZMP számára „megbízható" irodalmárok közé sorolta be Szőnyei, olyanokkal állítva egy sorba, akik valóban igyekeztek minél jobban kiszolgálni a kommunista rezsimet (Köpeczi Béla, Tolnai Gábor stb.).23 Ha annyira „megbízható" volt Szauder, akkor miért figyelte a politikai rendőrség?24 Ugyancsak érthetetlen, hogy az ügynöknek beszervezett Pomogáts Béla önkéntes lebukásával, azaz dekonspirációjával miért nem segíthetett másokon? Hiszen azon az oldalon, ahol Szőnyei ezt állítja, idézi azt a forrást, melyben az állambiztonság embere kifejti, hogy Pomogáts „árulása" mennyire hátráltatta az ügynöki munkát.25 Ennyire terjedelmes írásműnél szinte természetes, hogy időnként „becsúsznak" elírások, elgépelések, de olykor tárgyi tévedések is. Néhányra érdemes felhívni a figyelmet, hogy az esetleges jövőbeli kiadásokban már helyesen szerepeljenek: az első kötet 39. oldalán pl. a Csillag című, 1947-ben induló lapot a KMP folyóirataként említi a szerző, pedig a magyar szélsőbaloldali párt akkor már MKP volt, vagyis Magyar Kommunista Párt (bizonyára csak egyszerű elgépelésről lehet szó). Ennél súlyosabb 16 Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. 1. kötet. Budapest, Nórán Könyvesház, 2012. 87. 17 Erre már Vasy Géza is felhívta a figyelmet: Vasy Géza: Klasszikusok és kortársak. Válogatott tanulmányok. Budapest, Krónika Nova, 2007. 48. 18 Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. 1. kötet. Budapest, Nórán Könyvesház, 2012. 419. 19 Őze Sándor: Nemzettudat és historiográfia. [Budapest], Hamvas Intézet, 2009. 248., Papp István: A magyar népi mozgalom története 1920-1990. [Budapest], Jaffa Kiadó, 2012. 97., 204-205., 235., de a népi írókat elítélő pártállásfoglalás is többször említi Bibót: A „népi írókról." Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása. In: Társadalmi Szemle. 1958. június. 38-69. 56-58., 65. 20 Uo., 236. 21 Révész, i. m. 97. 22 Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. 1. kötet. Budapest, Nórán Könyvesház, 2012. 683. 23 Uo., 444-445. 24 L. pl. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3. 1. 2. M-41884. 89-90. Jelentés. Irodalomtörténeti problémák Szauder Józsefről. 1958. szeptember 11. 25 Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990. 1. kötet. Budapest, Nórán Könyvesház, 2012. 621-622. UO
