Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György
Célod: a tökéletesség! Olyannak igyekezz lenni, mint amilyen én vagyok. Semmi más tennivalód nincs a földön, mint azt cselekedni, amivel hozzám mindjobban közelítesz, hogy végül beteljesüljön az a szavam, hogy „Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes".- Gyakorlatban hogyan járjak ez úton? E földi létben hová állítottál engem? Miután régen megígértem az öröklétet neked és úgy másnak is, hát cselekedjél az életben úgy, mint én rendeltem nektek, elnyeritek az ígért öröklétet. Azt is tudod, hogy cselekedni csak élve, és az én akaratom által lehet. Az az én akaratom tebenned, amelyik a jót, a legjobbat szándékszik cselekedni, és előre igyekszik. A többi akarás nem az enyém, azt ne is kövesd! Ne alkudozz, szót se hallgass másra! Egy lépést se tégy más irányba! Minek is tennél, ha semmi hasznod belőle, sőt a legnagyobb károd utána. A jó üzlet embere légy, ahol maradnak az igaz gyémántok. Azért adtam értelmet, hogy ne akadjál meg minden részletkérdésnél tanácstalanul, hogy hogyan tégy. Az értelem válaszol részletkérdéseidre. Azért adtam neked többet, mert alkalmasnak találtalak a legjobb üzenetre. Én ismerem minden emberem. Ha pedig ellenkezni próbálnál, nem vagy igaz hozzám, és nem várhatsz jó jutalmat. Egyszerűen a legcélszerűbb cselekedni. 1937. IV. 4. (Zsellér) Jelenleg, amint írok (este) Édesanyám mélyen alszik, félig nyitott szájjal mélyeket „véve"! Nehéz élet, nehéz álom! Szegény, talán éppen Édesapámról álmodik, ui. ma egész nap kinn voltunk a temetőben, Édesapám keresztjét - ami egyben az övé is - a végleges helyére tettük a sírkőmester utasítása szerint. Komoly munka volt! Ui. le kellett ásni mélyebben egy méternél. Én, amint ások, Édesem, egyszer csak az ásóm Édesapám „Házának" falát érinti. Angyalom, nincs erre szó, amit éreztem. Egy felsőbb öröm, vagy nem is tudom minek az örömének a váratlan jelenléte, amikor a fiú újból láthatja Drága Apjának ha nem is az arcát, de lakását. Erzsikém, egy darabkát a fedélből, csak pár cm hosszút, nem tudtam ellenállni, hogy le ne „csippentsek" belőle, igaz, az ásó segítségével /más nem volt nálam/, de tudom, érzem, hogy ezért O (Édesapám), akit a fennkölt nyugalom és szeretet példaképeként őrzök lelkemben - nem fog neheztelni rám, sőt, mintha a legsze- retetteljesebb egyetértéssel beleegyezett volna ebbe. Ez legféltettebb ereklyém! Gondolom, te is ezekben a napokban, órákban, ha gyakorlatban nem is, de gondolatban Legédesebbjeidnél időzöl? Ugye, holnap...? Drágám, hát én nem foglak tudni Téged „kihagyni" sohasem abból a könyvemből, amit szívem tábláján hordok, mindegy hogy élők-e vagy halottak neve van bevésve abba! 93
