Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Ferdinandy György: A lányosajkú apát

„Szerelmes mindenem! Rabszolgaként kérlek / Reveláld dogmáid égbenyúló vonalát... / Formás kebled gránátalma-ragyogását / Mert Te vagy a legjobb Jegyes a világon..." (Amor Sanctus).

Majd, ezúttal egy Madonna-képhez:

„Ha szemembe villan karcsú termeted, / s látom hófehér kebled / hogyan rezdül lágyan..." (Egy Madonna kép margójára).

Két kebel. A feszültség már-már elviselhetetlen, amikor „lefojtott álmok, lezsine- gezett vágyak" keserű füstjéből felcsillan a remény:

„Olyan szomorú, szürke senki voltam, / vergődő, kusza, korafáradt lélek, I de a Fiúk Városában... / újra nagyot lobbant bennem a láng: az Elet!” (Fiúk Városában).

Itt, a Fiúk Városában, végre kivirul a „szeretet-tézis", ez a mindeddig csak „gyönyörű legenda".

„A papi szív: / piros és meleg húsdarab, / mely sosem mar, sosem harap..." (A papi szív).

Ez a meleg húsdarab most már nem érzi bűnnek a szerelem édes érzeményeit:

„Amikor édes húsod mámora elborít, / és különös illata elragad, / úgy érzem: ez nem bűn, ezt szabad!"

A kérdés már csak ez: mi a bűn a gyarló emberek szemében? Két férfi szerelme?

„Nem akarok mást, mint csókvirágot szórni sárga / hajad szikrázó halmazára / s ajkad vérzúgató borára / szomjazni könnyezve és sírva / szerelmesem!" (Alverna csúcsán).

Avagy engedni a női nem csábításainak?

„Rozmaring kandikál a leánykák lelkén. / Piros-fehér-zöld szín virít szívük telkén..." (A lelkiélet víziója).

Van-e harmadik út? A Ligeti játszótéren sétáló költő elnézi, hogyan „kacagnak a kicsiny embervirágok, ezek a csipogó, csacsogó fecskék", amint érzékletesen leírja a nyolcéves Csillának ajánlott „Két játszótér", vagy az ugyancsak őt megszólító „Szőke nimfa".

Zolika „a Szűzanya kis vitéze, csurog arcáról a báj édes méze...”. „Ügyes, kedélyes és fürge" ez a kisfiú, „a kezében kis rózsafüzér remeg". Csábító, még akkor is, ha egyébként „kissé elhízott kis mackó", hiszen „kis szíve piros erény-zacskó". Mi több, „aranyszelence". Ezért aztán „ Zolika a fehér atyák kedvence”. (Zolika).

Mint látjuk, Páter Fenyvessy rímei kifogástalanok. Ami a lényeget illeti, itt még egy lázas, nagybeteg kisfiú „göndör, szép fejecskéje" is lehet „kacér"\

„Az ajka csokoládé, a szíve méz, t gótoszlop-karcsú, mégsem csenevész!" (Cukorbaba).

íme, a kör bezárult. A kozmikus szeretet megtalálta tárgyát. A Fiúk Városában fellobbant költőnkben a láng. Életre kelt egy gyönyörű legenda.

83