Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Jász Attila: Magány, derű, iránytű

óriási fehér kősziklán kifeküdtem a déli napra, először életemben teljesen ruha nélkül. Azelőtt azt hittem, van abban valami mélyebb értelem, hogy az ember ágyékát elfedi a nap elől, sötétben tartja, éjszakában az éjszaka szervét. Abban a pillanatban, amikor a napsugarak elárasztották azt a helyet, ahová még soha nem értek el, megértettem, hogy mi az a nevető phallosz - a napfényes, a tündöklő, derűsen átsugárzott, a szégyentelen, a görög istenszobrok mosolygó fény-ágyéka." Mínusz fokok vannak, de CsT is érzi a napfény melegét. Ott is.

nő Mi más is következhetne ezek után, alapszóként. CsT itt jön rá, ennél a címkénél, mi az, ami roppan rokonszenvessé teszi számára Hamvast. A nagy témák, természetesen, de azok sok más gondolkodónál és írónál is hasonlóképpen ott vannak. De a Hüperión-levelekből, vagy akár a magánleveleiből kirajzolódó nőkép nagyon ismerős Csendes Toll számára. Idealisztikus, tehát eleve kudarcra ítélt. „Hogy ragyogtak azok a napok! Milyen fontos volt minden szó." írja elragadtatásában a Nővel való találkozása után. De végül: „Csak a vagy-vagy érdekelt. Középút nincs. Ezért maradtam egyedül." Érthető. Ahogy a házasságról írt talányos mondata egyáltalán nem az, de sejthető, mit akar mondani szinte aforisztikusan versmondatban: „Azt hiszem, a házasság a háború másik oldala." Amúgy a lehetetlen vonzásában él, ez is nagyon ismerős CsT-nek. Megírja a Nőnek: „Milyen irtózatosan nehéz lesz, milyen gyönyörű." Egy választ tud elképzelni, hogy azonnal odautazik hozzá Imádottja. Természetesen nem ez történt, a nő megijedt, nem is válaszolt. A pár hetes kaland rendben lett volna, de az örök kapcsolat roppant ijesztő tud lenni. Egyik szerelmének döntenie kellett közte és a családja közt, a család egy ruhát ígért, ha őket választja. A ruha győzött, abban ment el Hamvashoz közölni döntését. Hamvas kicsit (nagyon) beleroppant, de hosszabb távon rájött, ő járt jól. Mindig ennyire tipikus a dolog, tanulja CsT Hamvastól. Hogy teljesebb legyen a kép, egy hosszabb, gyönyörű levélrészlet: „Sajátságos állapotban vagyok, teljesen bolond, mert bolondul szeretlek. De ez a szerelem éber és okos és egészséges. Bolondul éber és bolondul okos. Kétszeres bolondság, vagyis egészen tiszta őrület. Most mindent merek. Szabadulóban vagyok, néhány hét, és minden ügyem rendben, olyan közel vagyok hozzád, ha nagyon kinyújtózom, már elérem az árnyékodat. Eddig minden terv fantázia volt. Tegnapelőttől kezdve minden álom teljesült, közeledek örömömhöz és veszélyemhez. Az öröm rendben van, mondod, de mi a veszély? A pettyes ruha? Igen. Mennyire várnak rám valahol. Éppen amennyire én várok valakire. Csak azt nem értem, ha tényleg ennyire várunk, miért nem találkozunk?" Natessék!

barátság Csendes Toll egy ízben, amikor a Nagy Könyv-akcióra kérték föl, és kedvenceit, az orosz írókat már lestoppolták, kicsit dacból és viccből, a Winnetou-1 választotta. Aztán komolyra fordult a dolog, mire az előadást megtartotta, már nyakig benne volt az Old Shatterhand-Xantus János-ügyben, már írta róla verses regényét, és nagy élvezettel olvasta újra gyerekkora kedvenc Winnetou- történeteit. Némileg zavarta ugyan a fordítás gyenge minősége, de mi lett volna, ha... Ha Hamvas Béla valóban újrafordítja az általa igen nagyra értékelt indián- regényeket. Ugyanis szorult helyzetében (mikor nem volt abban, persze) szívesen vállalt volna fordítást, mást úgyse publikálhatott, és akkor a Winnetou-1 ajánlotta.

74