Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Éri-Halász Imre

Vedd ezeket a betűket.

Borítékba teszem. Megcímezem önmagámnak. Elviszem a postára. És izgatottan várom, hogy érkezik.

Azon az úton válik a történetünk ketté?

Te áldozat.

Én tettes.

Én örök tettes.

Te örökáldozat.

Te választott.

Én kiválasztó.

Vedd ezeket a betűket. Irgalmas legyen hozzánk az Úr.

Nem segít minket az oximoron, a metonímia, a transzmutáció, az immutáció, irónia, morónia. Meg nem született fia nem lett tanárom a főisin, nem tudtunk beszélgetni róla, hogy melyik a jobb megoldás: kattog a váltókon vagy kattognak a váltók. Nem jártam hozzá stilgyakra délutánonként, a leghülyébb időpontokban, amiket a tanulmányi osztály csak ki tudott találni, nem gyakta meg az évfolyamon a csajokat, akik között a legnépszerűbb stílusalakzat a háton fekvés volt, de a szorgalmasabbja tudott sok egyebet még. Nincsenek folytatások. Csak be nem fejezett történetek. A nincs korma, a nincs hangzavara. A semmi sztárjai. A szobi okmányiroda. Micsoda kupié születne ebből! Szobi komp, szobi rév, szobi szörp, Sobibor.

De ne fáradjon, nem kell odáig menni. Külföldre? Itthon öljük meg. A hóhelyzet Zalában. A köd. Ott a haláliroda, ott kell jelentkezni, sorszámot húzni.

A kollektív bűntudat és a halálvágy összefüggései. Valójában azt akartam írni: összefüggéstelenségei. De a meg nem született fiúból lett stilgyakvez beszól: hogy lehet ilyen hülye szót leírni? Osszetelenfüggésgie! Osszefüggéstélensie. Nyáron síel. Én meg örökké elcsúszom. Lezuhanok. Szuicid fohászaim reggelente. Újjászületési rémálmaim. Szenvedésverseny. Igyekszem elhagyni olykor. A kitolási szakasz, hogy a végén forgóajtó, egész életemben születni kell.

Egy sír és más semmi.

Akinek meg nincs sírja, annak mindenütt sírja van. Bárhol föltámadása. De nem vagyok biztos abban, hogy ez így lehet. Csak duma. írói fogás egy bőröndfü- lön: „Hamarosan találtunk számára búvóhelyet egy dunántúli kisvárosban. A Kelenföldi pályaudvarra magam vittem ki bőröndjét, hogy feltűnés nélkül léphessen ki a csillagos házból; azután levelezéssel is alátámasztottuk álcázott létének hitelét."

Még nem takarják el a lombok. Az ablakomból évtizedek óta a Kelenföldi pályaudvarra látok. Először a sínek, aztán az épület, most a metró építkezése is. A mozdonyok áramszedőinek ámornyíl villámai a sötétben. Keresztury Dezső meg a bőrönd. Talán villamoson. Ennyit tudtunk segíteni. Hogy vittük a bőröndöt. Horthy Miklós út, Vasút utca, koponyák hegye: „Levelei egyre nyugtalanabbak lettek, s egyszer, már nem is postán, megkaptuk utolsó küldeményét, benne egy »Halálom esetén felbontandó« jelzésű levéllel. Megriadt, elhagyta biztos menedékét, régi ismerőse, aki, mint írta, »elég csúnyán viselkedett velem az utolsó hónapokban«, cserbenhagyta; elvesztette önuralmát, s feladta magát a németeknek."

52