Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „A pusztuláspontok”

...s kevés híján borzasztónak lehet nevezni, ahogy erre az oly szellemi, világérzeti mozzanatocskára - az én számomra, és „na tessék, Kosztolányi, itt van Jékely neked!" - leüt, lecsappan, lezúdul, jön a már korábban oly sokfelé esszencialitással jellemzett Poéta konkrétuma; kivonatolva, sehol nem szó szerint Jancsó Adrienne „1982. március..." vázlatcímű írását követve, mint említettem „a Matyiék" kötetéből.

... hogy 19-én este háromnegyed tizenegykor meghalt. No, persze, mondhatnám... s kezdem verseinek idézésével.

Nem kérdem Tőled, meddig élek: félek, keveset mondanál, babonás bölcs óra-madár, esztendő-osztó berki lélek.

Csak arra kérlek, te madár, minden percem tedd édesebbé, s oly fuvolásán kiabálj, mintha nem szólnál soha többé...

... és hívogatna a halál!

(A kakukkhoz, 1933)

S közli Jancsó Adrienne - J. A., itt, a továbbiakban -, hogy Gy. Jánossal, íróélete odaadó szerkesztőjével, nagy rangú mindenesével stb. éppen az esedékes 70. születésnap ünnepi válogatásához szedegették össze a műveket, s hogy nagyon egyetértettek most is, persze, megint...

Válogatok.

Mint kőkoporsón ifjú kőkirály leesett állá, hosszúlábú szobra, fekszem az ágyon mozdulatlanul, hideg kezem kegyesen összefogva.

... Látom a lelket: telkemet, szegény most köt ki gyámoltalanul.

Még visszafordul, rám néz s így beszél: kis gyenge test, te ott maradsz alul, én most az örök partra, lásd, kiszállok.

Te földbe jutsz, hol madarak, királyok s kutyák porladnak, mint a falevél.

1933

Ám J. A. március 2-án maga dolgaiból hazatérve egy összeomlott Jékelyt talált. Elzárkózott prosztatája egész nem engedte a hólyag ürülését etc. Orvost azon45