Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Elek Tibor: Útkeresés köztes pillanat(ok)ban

felismerés érlelődik már a Sárgaréz évszak darabjaiban is. Mindez a szövegformákban, versszerkezetekben is megmutatkozik, a Forrás második nemzedékének egyszerűbb nyelvhasználatára és verselésére emlékeztető, kezdeti népies, ütemező, négysoros, félrímes strófákat („Káromkodásig mormolok / imádságízű szavakat. / Csendet könyörgő utakon / sohasem leszel szabadabb." — A vétek is) fokozatos átmeneteken keresztül egyre inkább felváltják a bonyolultabb, rétegzettebb nyelvi megformáltságú, hosszú versmondatok, kötetlenebb, szabadabb, töredezettebb, ugyanakkor összetettebb versformák. A szerkesztésmód tudatossága, racionalitása és a kezdettől feltűnően gazdag, a természeti stilizációval, az évszakok motívumaival bátran élő képi világ az évtized során végig megmarad, jóllehet a hasonlatok, metaforák szerepét egyre inkább a metonímiák, a többjelentésű, egymáshoz lazán kapcsolódó jelképek (cirkusz és szereplői: kötéltáncos, kardnyelő, álarc, évszak, madár, repülés, hó, hóember, fehér, de más színek is stb.) veszik át, s a látvány, a látomás helyére inkább a látvány analízise, történetisége és tárgyiassága kerül. Láthatóan nem zárult még le az útkeresés, ez a líravilág szinte minden elemében az átmenetiség, köztesség jeleit mutatja a hetvenes évek második felében is, ugyanakkor azt, hogy a társadalmi, poétikai vonzások és elvárások sűrűjében, ha bizonytalan léptekkel is, de már számba vehető eredményekkel, emlékezetes versekkel a maga útját kezdte meg járni itt egy költő.

108