Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Elek Tibor: Útkeresés köztes pillanat(ok)ban

megújulási törekvések - Cselényi László, Tőzsér Árpád költészete, illetve a Tóth László, Varga Imre által fémjelzett Egyszemű éjszaka /1970/ antológia nemzedéke - is benne lehettek a látókörükben.)

Különböző, részben egymást megkérdőjelező, tagadó poétikai hatások és egyidejű törekvések között kellett tehát az induló költőnek a saját útját kitaposnia, s viszonylag egyedül. A nyolcvanas évek végén Kántor Lajosnak adott első nagyobb interjújában úgy emlékszik vissza Markó, hogy a hetvenes évek első felében, kolozsvári diákoskodása idején, hideglelősen ódzkodtak a nemzedéki szemlélettől, „bár a közös indulás közös jegyei letagadhatatlanok, ki-ki egyedül vívta meg a maga harcát az önkifejezésért. Adonyi Nagy Mária, Szávai Géza, Mózes Attila, Sütő István, Győrffi Kálmán, Boér Géza, Borosa János, Palotás Dezső és a többiek is. "10 11 A harmadik Forrás-nemzedék tagjait meginterjúvoló és a nemzedék teljesítményét több tanulmányban is mérlegre tevő Martos Gábornak is azt mondta 1990-ben: „valamiképpen két generáció között léteztünk" 11 Legújabb visszaemlékezéseiből is ez derül ki, s emellett az is, hogy irodalomtörténeti szempontból pontosan látja költői indulása időszakát: „Nem volt igazán markáns nemzedéki indulás, még annyira sem, mint később a Kimaradt szó, amit Ágoston Vilmos szerkesztett. Köztes pillanat volt. A velem egyívású írók nem alkottak erős nemzedéket induláskor. A mi jelentkezésünk nem jelentett radikális hangváltást."12 A köztes pillanatban indulás, ahogy fentebb már láthattuk, poétikai értelemben is érvényes és nemzedéki értelemben is, s talán Markóra leginkább. Nem véletlenül, s nem alaptalanul jelent meg a korszakra vonatkozó szakirodalomban a „két és feles" Forrás-nemzedék kifejezés. Szintén Martos Gábornak mondja el Egyed Péter: „előttünk olyanok is jártak, akiknek a »viszonyai« még nem teljesen tisztázottak. Emlékeztetnélek arra, hogy a romániai magyar irodalmi sajtóban felbukkant az úgynevezett kettő és feles Forrás-nemzedék fogalma. Nem tudom, nem Láng Gusztáv tanár úr dobta-e be a köztudatba; lehet, tévedek. A kettő és feles Forrás-nemzedék volna Markó Béla, Adonyi Nagy Mária és Sütő István."13 A hetvenes évek romániai magyar irodalmának nemzedékváltási problémáiról monografikus összegzést író Miklós Ágnes Kata, miközben alaposan körüljárja a kérdést, így fogalmaz: „a két és feles Forrás-nemzedék (amennyiben létezik) meghatározása a következő lehet: »azok a szerzők tartoznak hozzá, akik a második és a harmadik Forrás-generációnak isisem tagjai«."1'1 Akiknek például a sorozatban feltüntetett megjelenési évhez képest valójában korábban keletkezett az első kötetük versanyaga, mint Adonyi Nagy Máriának (1978) vagy Sütő Istvánnak (1981), s akinek például, mint Markó Bélának, a harmadik Forrás-nemzedék indulását fémjelző Szőcs Géza-kötet (Te mentél át a vízen?, 1976) előtt, már 1974-ben megjelent az első kötete. „A két és feledik Forrás-nemzedék ugyanis valóban választóponton áll: a másodikhoz és a harmadikhoz is túl sok szál köti"15 - állapítja meg végül Miklós Ágnes Kata, s ez Markóra érvényes talán a leginkább.

10 Kántor Lajos: A zárt formában meglelt szabadság. Markó Béla: Az erdélyi macska. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010. 218.

11 Martos Gábor: „Kultúrává kell tenni a kultúrát, irodalommá az irodalmat." Életünk, 1991. 2. 122-127.

12 Kőrössi P. József: A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával. Kossuth Kiadó, 2013. 96.

13 Martos Gábor: Marsallbot a hátizsákban. A Forrás harmadik nemzedéke. Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó, Kolozsvár, 1994. 61.

14 Miklós Ágnes Kata: A szóértés feltételei. Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2010. 16.

15 Uo. 18.

101