Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Feledy Balázs: A zománcművességtől a zománcművészetig

vészeti szaklapok a zománcművészettel egyáltalán nem foglalkoznak, vagy elenyésző ezek mértéke. A kialakult, önállósodó és önállósult zománcművészet „megmaradt" az úgynevezett — amúgy nem túl bő - iparművészeti szakirodalomnak. Tudatosan és folyamatosan szinte csak a Magyar Iparművészet című folyóirat foglalkozik a zománcművészettel (a lap ez irányú szerepét már csak azért sem merném felértékelni, mert e sorok írója tagja a hivatkozott lap szerkesztőbizottságának), ám az már itt is jelez valamit, hogy a kezdetektől a borítón kinyomtatott iparművészeti ágazatok között a zománcművészettel való törődésre csak az „ötvösség" és a „fémművesség" kifejezés utal. Az önállósulást viszont jelzi, hogy a nagyszabású millennium alkalmából megrendezett csoportos kiállítások sorozatában önálló Kortárs magyar zománcművészet című kiállítást rendeztek 2001-ben a fővárosban, bár a kifejezett iparművészeti kiállításon is látható volt egy-két tűzzománc technikájú műtárgy. Árnyalt képet ad Prékopa Agnes 2003-ban, amikor a nagyszabású Magyar iparművészet az ezredfordulón című kötet (kiadó: Magyar Művészeti Akadémia Alapítvány, felelős szerkesztő: N. Dvorszky Hedvig) fejezetcímét is így fogalmazza meg: „Fém- és zománcművesség". Kifejezetten kitér a tűzzománc művészet területére, de nem tudja elfogadni a „tűz" kifejezéssel együttes alkalmazást, viszont izgalmasan veti fel korunk műfajelméleti és művészeti-gyakorlati kérdéseit, tényként kezelve, hogy a zománc, mint önállóságra törekvő technológia, önálló művészi eredményeket teremthet. S mindehhez hozzá kell tennünk azt, hogy a ma hivatalos (?) művészetstruktúra is a zománcművészetet az iparművészeihez sorolja, az is bizonyítja vagy inkább így jelzi, hogy a zománcművész nem Munkácsy-díjban részesül (ha részesül, mostanában azért igen), hanem Ferenczy-díjban, amely az iparművészet, tervezőművészet, design művészi középdíja.

S mindehhez hozzá kell tennünk: az a kezdeti nagyszabású, s évekig gondozott terv, hogy a zománc alkalmazása széles teret nyer az építészetben, kül- és belterek környezetformálásában, úgy tűnik, illúziónak bizonyult, illetve finomabban fogalmazva: nem hozott áttörést. Több nagyszabású és kisebb léptékű terv megvalósult ugyan kültérben és enteriőrben egyaránt (elsősorban a hetvenes, nyolcvanas években), de később ezek alkalmazása nem terebélyesedett ki, s nem vált tartóssá. És sem az építészek, sem a belsőépítészek nem tartották lehetséges funkcionális és esztétikai értékeket egyaránt megvalósító technikának, s az uralkodó divatáramlatok sem segítették - és úgy tűnik: nem segítik - elő a zománcfelületek alkalmazását. (Különös, de ezt tapasztaljuk a kárpitművészettel kapcsolatban is. Míg korábban enteriőrök jeles műtárgyaivá váltak, sorra-rendre születtek gobelinek készítésére felkérések, az ezredfordulót követően a kárpit kiesett a belsőépítészi, építészi projektek figyelemköréből).

A kifejezések - szándékolt - rendezésében tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy míg az alkalmazott művészetek, az iparművészet, a design területén, a zománcozás - annak legszélesebb körű alkalmazásainak széles sorával, de - tehát egy technika, addig a képző- művészeti ambíciókat kiteljesítő tárgyalkotó tevékenységben mástól független, autonóm zománcművészet. Vagyis erőteljesebben: nem műfaj, hanem művészeti ág. A mástól független kifejezést azért kell alkalmaznunk és nyomatékosítani, mert a képzőművészet ágazataiban - személyes tapasztalat mondatja - továbbra sem fogadják be a zománctechnikával készített műtárgyakat. A festők nem tartják festőtechnikának (sok pályázati vita mutatja!), a kisplasztikával foglalkozók, szobrászok nem tartják lehetséges szobrászati technikának (ugyanakkor izgalmas tapasztalnunk, hogy kitűnő ötvösök fejtenek ki igényes kisplasztikái tevékenységet, s illeszkednek be a kisplasztikái és - természetszerűleg: az éremművészeti ágazat kiállításaiba). A zománc mint műtárgy előtt tehát két út áll: vagy önálló, független művészeti ágként határozza meg magát (és a vele foglalkozók), vagy továbbra is besorolódik az iparművészeti, tervezőművészeti ágazatba, hiszen technikájával, technológiai megoldásaival ott otthonosan mozog.

76