Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György

őrzött művei teljes körű publikálását lehetne szembeállítani a legerősebb érvként és cáfolatként is egyúttal. Sajnos, létezik egy föloldhatatlan, súlyos paradoxon: minél jobban, minél részletesebben publikált egy életmű, annál könnyebb hamisítványokat készíteni belőle. A teljes körű földolgozottság Tóth Menyhért életműve esetében azért is fundamentális követelmény, mert a Bács-Kiskun Megyei Tanács volt a hagyaték ajándékozási kedvezményezettje.3

Az alkotó élete utolsó évtizede szinte kiállítási diadalmenet volt: Kecskeméttől Budapestig, majd Bajától Sopronig. Utóéletében ez hatványozódott, hiszen a sevillai világkiállításra (1992) ugyanúgy eljutottak korszakos jelentőségű festményei, mint Brüsszelbe, az Európai Unió fővárosába (1999), avagy Norvégiába. Csoportos kiállításokon (Mexikó, Delhi, Madrid, Lisszabon) nagy elismeréseket kapott. A lisszaboni tárlaton szerepelt művei sikerét Németh Lajos idézte föl: „Külföldi kollégák is egyből speciálisan magyar alkotásoknak fogták föl munkáit. Megérezték benne azt a valamit, azt a karakteri megjelenítést, amivel a magyar földhöz kötődik, anélkül, hogy ez tematikailag a nemzeti tradícióhoz kapcsolódóan könnyen kibogozható lenne."4 A magyarországi múzeumok (Kecskeméti Képtár, Magyar Nemzeti Galéria) teremtette bemutatkozási alkalmak mellett a műkereskedelemben is rendeztek műveiből kiállításokat5, és nyilvánosságra kerültek jelentős magángyűjteményekben is Tóth Menyhért művei.6 Mindezekkel párhuzamosan, a műkereskedelem kereslet-kínálat mérlegén folyamatosan nőtt, emelkedett műveinek az árszintje. Keresettek lettek az alkotásai, elsősorban a „fehér festmények", utolsó korszakának a művei, korlátozottabban az életmű többi rétegébe sorolhatók is, pl. a rajzai, legkevésbé a szobrai.

Népszerűségének, ismertségének a növekedése művészettörténeti jelenté- kenységének a szélesebb körű fölismerése és tudatosodása ugyanakkor a hagyatékát, a művei nagy részét kezelő múzeumokra hatványozottan róna föladatokat, amelyeknek a teljesítését bizonyos mértékig akadályozza ugyan a múzeumok fönntartóváltása, a megyeiből városi/önkormányzati fönntartásúvá válásuk, azonban olyan alapvető állagvédelmi teendők, műtárgy-konzerválási kérdések merülnek föl a Tóth Menyhért-művek egy részénél, amelyek elodázhatatlanná teszik bizonyos beavatkozások minél sürgősebb megtételét. Amennyire örvendetes, hogy a Kecskeméti Képtár sokat tett az életmű megismertetéséért, legalább annyira elszomorító a művek romló állapota iránti közönye. Debrecentől Pécsig, Budapesttől Szolnokig a műtárgyakat teherautókon szállították, tengelyen rázatták sok száz kilométeren, s ezzel a művek állagát, állapotát nagymértékben veszélyeztették. Ugyanis Tóth Menyhért általában nem használt jó minőségű feszítőkereteket, blindrámákat, hanem csupán egyszerű, olcsó vakrámákat, léc3 Bánszky Pál művészettörténész, megyei múzeumigazgató nem sokkal a hagyaték múzeumi átvétele után, 1983-ban „Tóth Menyhért Emlékmúzeum"-ot említ. V. ö.: Forrás, 1983/9. 76.

4 Zsellér Jenő: Az átlényegülés festője. (Beszélgetés Tóth Menyhért festőművészről Németh Lajos művészettörténésszel). Forrás, 1985/12. 79.

5 Blitz Magángyűjtők Galériája, Bp., 2000. május, katalógussal, Kieselbach Galéria, Bp., 2007. VI-VII.

6 Tóth Menyhért. Válogatás az Antal-Lusztig Gyűjteményből. Vaszary Képtár, Kaposvár, 2010, Pap Gábor: Nem múló, szent összhang. Tóth Menyhértről - magunk közt. A Képíró Bölcs remekművei magángyűjteményekben. Két Hollós Kiadó, Bp., 2010.

73