Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - Fried István: Németh László–Kazinczy Ferenc–Babits Mihály

passzusoknál jóval erőteljesebben fogalmazott tételét, s a magam részéről feltételezem, hogy a Vérmezőt akár a Nyugattal, Kazinczyt meg Babitsosai lehetne helyettesíteni. Az irodalomtörténeti visszatekintés és rekonstrukció a jelenben elfoglalt hely erősítésére, igazolására, a jövő irodalmi, sőt, nemzetpolitikai programjának megtervezésére szolgált. A Kisebbségben viharos fogadtatása jelezte, hogy Németh Lászlónak nem sikerült nézeteit szélesebb körökben elfogadtatni, ott kaphat pozitív visszhangot, ahol eddig is elfogadták. Az általa képviselt irány, eszmeiség nem tudja kiszorítani azt, amit Babits és hívei képviselnek.

Hogy Babitsnak és a Nyugatnak mekkora a vonzereje, maga is tapasztalta. Erről még polémiái során sem feledkezett meg, szükségesnek tartotta, hogy elszakadását indokolja, méghozzá olyanképpen, hogy egykori helyzetét a jelenlegivel össze lehessen vetni. Berzsenyi-könyve zárólapjain szinte meglepő módon veti föl, mi fordította a választott költőhöz, de legalább olyan súllyal merül föl, mi elől menekült. Kazinczy és Berzsenyi ebben a határkijelölésben irodalom- és nemzetszemlélet, (írói) és irodalompolitikai magatartás szembesülésében válik a ma problémájává, így a Babits-Németh- viszony magyarázatává: „Mint irodalmár és író, Kazinczy s Berzsenyi közt lengtem. Az előbbitől az utóbbi álláspontja felé. Ifjan tulajdonképp a literatorszellem ellen lettem literátor. "41 Nem tudhatjuk, hogy Németh kezébe került-e Babits színműve Kazinczyról, melynek A literátor a címe, s mely a nemrég kiadott levelezés (és az egyes levelezéskötetek elé készült, Váczy János által írt előszavak) nyomán fogalmazódott meg.42 A Berzsenyikönyvben mind a literátor, mind a literátorszellem nem feltétlenül pozitív, nagyjában- egészében olyan szerző nevezhető meg ilyeténképpen, akinek tevékenykedése a szűkebb értelemben vett irodalmon belül marad. Ilyennek minősült Kazinczy, de Babits is. Az elszakadás Németh esetében nem (konkrétan) Kazinczytól történik. Sándor Iván egy megjegyzésében olvasom: „Miért olvas annyit Németh László? Ugyanazért, amiért - ahogy ő látja - a kezdetben lenyűgöző nagyság, később majd ellenféllé minősített Babits. "43 Ezt egy későbbi kijelentéssel lehet kiteljesíteni. Kazinczy irodalmi diktátorsága az irodalmi hatalom koncentrációjában érhető tetten. Németh a Baumgarten-díj kurátori szerepét vállaló Babitsban hasonló törekvést észlelt: „Akárki kapja meg a Baumgarten-kurátorságot, nagy hatalom a kezében, de Babitsék maguk is segítették ezt a hatalomképződést, mégpedig elég erélyesen. "44 Annyit lehetne ehhez hozzáfűzni, hogy mind az Akadémia, mind a Kisfaludy Társaság többféle pályadíjat osztott ki évenként, az Akadémia nemcsak a tudományos, hanem a szépirodalmi teljesítményeket is díjazta. E díjak kiosztásakor korántsem keletkeztek oly elkeseredett viták, az akadémiai díjakat kiosztó bizottságokat nem érte oly vád, gyanúsítás, támadás, mint Babitsot. Nyilván azért, mert a Baumgarten-díj több elismerést jelentett díjazottjainak, mint a konzervatív-hivatalos díjazás. De azért is, mert elvileg nem voltak kizárva a legmodernebb irányzatok képviselői sem, a Nyugat még akkor is őrizte a tekintélyét, hogy több olyan nemzedéki próbálkozás is akadt, amely a fiatalok számára önálló orgánumot

is csillagként kering." Egy viszonylag kései s visszafogott nyilatkozatból az önfelszabadítás akarása olvasható ki: „Nem valami személyes ellentét volt az, hanem éppen az ugrás, amire nekem szükségem volt, és amit én a Tanúban tehettem meg." In: „A szellem rendező nyugtalanság."

Beszélgetések Németh Lászlóval. Összeáll., előszó Monostori Imre. Budapest 1992, 146. (Tóbiás Áron interjúja 1963-ból.)

41 Németh László: Berzsenyi. In Uő: Az én katedrám. Tanulmányok. Budapest 1969, 340.

42 Fried István: A literátor. Babits Mihály és Kazinczy Ferenc. In Uő: „Aki napjait a szépnek szentelő. ” Fejezetek Kazinczy Ferenc pályaképéből és utókora emlékezetéből. Sátoraljaújhely-Szeged 2009, 85-94.

43 Sándor Iván: Németh László üdvtana. Budapest 1981, 21.

44 Németh László: a 8. sz. jegyzetben, i. m. 152.

50