Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 6. szám - Tóth László: Jelvény nélkül
Magam az 1990-2000-es évek fordulóján, Ister kiadóm működése idején, Fried István három könyvének is a kezdeményezője és a kiadója lehettem. Közülük az első, az 1999-es Irodalomtörténések Kelet-Közép-Európában mintegy addigi munkássága két nagy területének szűk keresztmetszetét adja. A négy ciklusba szervezett kötet első része összehasonlító irodalomtudományi, illetve magyarságtudományi kérdésekkel foglalkozik, a második a magyar irodalom (közép-)európai kapcsolatrendszerét - a térségünkbeli kulturális szomszédságot - taglalja (Németh László Közép-Európa-felfogását példának okáért), a harmadik irodalomértelmezési és értékrendi, kanonizációs problémákat érint (egyfelől Kulcsár Szabó Ernő Történetiség, megértés, irodalom című könyve, másfelől a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó Tegnap és Ma című monográfiasorozata kapcsán), míg a negyedik a kortárs romániai (erdélyi) magyar irodalom néhány alkotója - Cs. Gyímesi Éva, Kovács András Ferenc, valamint a Helikon Serény Múmia rovata és az Előretolt Helyőrség csoport néhány költője: László Noémi, Fekete Vince, Sántha Attila és Orbán János Dénes - utómodern lírapoétikai törekvéseit vizsgálja. (Később, 2002- ben, Irodalomtörténések Transsylvaniában címmel az erdélyi magyar irodalommal foglalkozó írásait külön kötetbe rendezve is közreadta.) A kötetnek 1999. május 6-án külön könyvbemutatót szerveztünk az akkor még létező és színvonalas irodalmi fórumként is működő Osiris Könyvesházban, véletlen egybeesésből két nappal azután, hogy 4-én szerzőnk a Bécsi Egyetemen átvette az 1965-2006 között évenként hét, a térségbeli kulturális, tudományos és emberi kapcsolatokat jelentős mértékben előmozdító kelet- és délkelet-európai tudósnak, művésznek adományozott Herder-díjat. (A magyar írók közül előtte - sorrendben - Németh László, Franyó Zoltán, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Sütő András, Csoóri Sándor, Konrád György és Kányádi Sándor kapta meg.) Az estet - hisz' nem hagyhattam ki a tréfát - azzal kezdtem, hogy természetesen kiadónk intézte el a díj döntnökeinél a tanár úr e magas rangú elismerését, hogy ezzel is növelhessük kötetünk visszhangját. S bár kiadócskánkat időközben már jó ideje felszámoltam, most mégis az jutott eszembe, hogy Fried István valamelyik legújabb kéziratával boldogan újraindítanám, ha ezzel is elintézhetnénk számára a Széchenyi-díjat, mely már régóta kijárt volna neki, illetve - mondjam így - a díj is régóta méltó lett volna arra, hogy Fried tanár úrnak odaítéljék. Vagy a „Senki sem próféta..." szentenciája az irodalmi komparatisztika és régióbeli együttélés-kutatás megszállottjaira is érvényes lenne, sőt rájuk fokozottabban? (Igaz, maga Fried tanár úr is tisztában van ezzel, egyik legutóbbi könyve bevezetője szerint például „Aligha van kétségbeejtőbb vállalkozás, mint a kelet-közép-európai irodalmak, kultúrák közötti közvetítőké, akiknek sokszoros tapasztalata, hogy munkájuk elismerésére, de legalábbis megértésére egyik fél részéről sem számíthatnak".) A még persze kitüntetésének híre előtt megszervezett, szép számú érdeklődőt vonzó könyvbemutatónkon két kiváló tisztelője, Kulcsár Szabó Ernő és Hornyik Miklós méltatta Fried István munkásságát; bár az előbbi, talán külföldi útja miatt, írásban küldte el köszöntőjét. Kulcsár Szabó szerint - akinek Történetiség, megértés, irodalom című tanulmánykötetéhez az időben épp Fried István fűzött elemző-vitázó észrevételeket a Tiszatájban, s amely írására a kritikus Kontextus és (hagyomány)összefüggés címmel válaszolt ugyanott - Fried elsősorban annak felismerésével „nyitott új 38
