Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 6. szám - A felépülés regénye

lett tették le a voksukat recenzióikban, tanulmányaikban vagy interjúikban. Ma is meghat, mennyi gondolkodást, energiát fektettek megnyilatkozásaikba. Voltak, akik valósággal a földbe döngöltek, és ez eleinte rosszulesett, de viszonylag hamar rájöttem, mennyire hasznos a véleményük. Olyan ez, mint a boksz. Kapsz néhány erős ütést, amitől megrogysz, talán földre is kerülsz, de ettől a bokszot ugyanúgy szereted, ezért felállsz és folytatod tovább. Ma már jobban értem azokat, akik nem finomkodtak, hanem felhívták a figyelmet a könyv hiányosságaira, és néven nevezték a problémákat, mert ez egyfajta katalizátora lett a továbblépésemnek. Visszatekintve úgy látom, hogy Az élősködőnek valóban komoly értékei vannak, viszont olykor több mint problematikus az a nyelvi rendszer, amit működtet, de ne felejtsük el, hogy első kötetről van szó, a maga gyermekbetegségeivel együtt. Pontosan körvonalazódik a regény lapjain az a gondolkodásmód, ahogyan irodalomról, regényről, írásról vélekedtem a kilencvenes években, másrészt akkori kétségbeesésemből vette a könyv a maga lendületét, és bizony bátorság kellett ahhoz, hogy képes legyek beszámolni arról a krízishelyzetről, amit harminc- és negyvenesztendős korom között éltem meg. Az élősködő olyan ügyekkel foglalkozik, amelyeket talán csak egy kezdő mer nyelvileg feldolgozni, és úgy érzem, ma már nem tudnám megírni a regényt, mert félnék a témától, a feladattól. Bizonyos fejezeteket vállalhatónak tartok ma is, ezek nyelvileg sem annyira problematikusak, mint más szöveghelyek, ahol elsősorban a monotónia, a nagyotmondás jelent problémát, egyáltalán az, hogy túlságosan nagyot akarok markolni, és elhiszem, hogy a világot meg lehet fogalmazni. Ennek ellenére nem tudnám ezt a könyvet úgy újraírni, hogy lenyesegetem a hibáit, és nyelvileg rendbe teszem, mert abban a pillanatban veszítene nyerseségéből, elemiségéből, abból a lényegiségéből, ahogyan egy harmincvalahány éves ember egzisztenciálisan, transzcendentálisán meg akarja fejteni a világot. Elképzelhető, hogy tíz év múlva nyelvileg és konstrukcióját tekintve sikerültebb könyvet fogok létrehozni, de lehetséges, hogy nem tudok még egyszer olyan kérdések felvetéséig eljutni, mint első kötetemben.- Úgy tűnik számomra, hogy Az élősködő megjelenése után sem lettél része az ún. irodalmi életnek. Tudatosan tartottad magad távol, vagy egyszerűen így alakult?- Mindkettő hozzájárult, de ez alapvetően alkati kérdés. Nincs arra időm, hogy eljárjak felolvasásokra és különböző rendezvényekre, mert a következő projektem mindig teljes mértékben leköt. Engem a legegyszerűbb dolgok is kizökkentenek a munkából, eltérítik a gondolkodásomat, befolyásolják a hangulatvilágomat.- A Másik halállal viszont jobban bekerültél a köztudatba. Mit gondolsz, az Aegon Művészeti Díj irányította rád a figyelmet?- Igen, azt hiszem, erről van szó. A díj erősen ráirányította a figyelmet a regényre, azon keresztül pedig rám. Viszont továbbra sem akarok az úgynevezett szűk irodalmi körhöz, körökhöz tartozni, és nagyjából hidegen hagy az irodalmi érvényesülés, vagy hadd mondjam úgy, hogy amennyiben ez utóbbira meg is lenne bennem az igény, azt a magam számára elfogadható módon kezelem. És ne legyünk álságosak, igenis számít, ha az ember minél több helyen jelen van, ez mégiscsak összefügg a munkánkkal. Különben mostanában a díj miatt semmiképpen sem zárkózhatok el bizonyos megjelenésektől, ám kompromisszumot nem szívesen kötök. Ha nem kapom meg a díjat, talán a Másik halállal is az történik, mint előző könyvemmel, A kilencedikkel, hogy egy viszonylag szűk szakmai réteg tud a regényről, elismerően nyilatkozik róla, de a szélesebb olvasóközönséghez nem jut el. A Másik halált érzékelhetően többen olvassák, gyakran kapok visszajelzéseket olyan olvasóktól is, akik nem foglalkoznak hivatásszerűen irodalommal. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Az élősködő megjelenése óta eltelt időszakban több olyan kritikus volt, aki segítette az én jobb megismertetésemet, mert azáltal, hogy írtak a munkáimról, hidat építettek a szerző és az olvasók közé.

27