Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Papp Máté: Porjáték
tettségben is az örök feltámadást ígérő - ha paradox is - optimizmusával, cselekvésképtelenségével, amelyből mégis mintha a rab ember feszítő ereje, tettvágya sugároznék, a hívő-hitetlen mint magatartásforma jelképe" - írja Kanizsai Dávid a Muzsnay által leképezett, arctalan, gyolcsba bugyo- lált alakokról, akik valamiképpen nagyon mélyen magukon viselik Szilágyi Domokos halotti maszkját, illetve az idézetben szóvá tett paradox optimizmusát is magukban hordozzák. „Mert az optimizmus, ha fájó is: mégiscsak az egyedüli becsületes eljárás a költészetben. S mert az életnek igaz szóigája a szépség." (Sz. D.: Kortársunk, Arany János) Ő, aki a legmélyebb és legmagasabb huszadik század emeleteit járva, föl-alá ingázva kutatta rendeltetésének értelmét, folyamatos lázban égve kereste létének megváltó mozzanatát, végül képtelen volt feloldani belső, kibékíthetetlen ellentmondásait. És ez elsősorban nem a korabeli közép-kelet-euró- pai ember hatalomnak való kiszolgáltatottságára vagy a kisebbségi környezet identitásbeli talajvesztettségére vezethető vissza. Tragédiáját még túlérzékeny alkata sem igazolja teljes mértékben: „...azért halt-e meg a költő, amiért élt, és azért élt-e, amiért meghalt?" - teszi fel a talányos (költői) kérdést Láng Gusztáv. A költeményekből kirajzolódó poétikai arcképek/ halotti maszkok az ő esetében, azt hiszem, sosem fedhetik át egymást... * „Szisz, tudod mihez lenne most kedvem? Kidobni ezt az írógépet, a szemüvegem beledobni a papírkosárba, fölhívni Szakolczayt, meg Fűzi Lacit, közölni vélük, hogy egyszerűen nincs kedvem irkálni rólad, épp miattad. Ne adj' Isten, hátha divatba akarnak hozni téged újból. Attól rossz(abb)ul lennék... De hát megígértem, hogy szólok véled, és nem Füziék hoznak divatba, ez bizonyos. Ok nem olyanok. Ok »azóta« is »úgy« vannak véled..." (Czegő Zoltán: Egyetlen levél Szilágyi Domokosnak, Forrás 2006/12.). A Forrás folyóirat valóban a kezdetektől, pontosabban a vég kezdetétől (1. Az 1977-es gyászkeretes közleményt) fogva tanúbizonyságot tesz Szilágyi Domokos emlékének és műveinek ápolásáról, mind a lap szellemiségével, mind pedig az időről időre közölt, hozzá kapcsolódó szövegekkel. A költő egyébként az ún. Forrás-nemzedék tagjaként kezdte pályáját (a többi közt Lászlóffy Aladárral és Palocsay Zsigmonddal), de ezen a névbeli összecsengésen túl is szoros szálakkal köthető a Forrás szerkesztőségi tagjainak irodalmi munkásságához, alkotói felfogásához és nem utolsósorban személyéhez. Az első Forrás-beli Szilágyi-szöveg a Vád című vers volt, amely valamiképpen a vezeklést is magában hordozza, hisz a költő öngyilkossága után pár hónappal jelent meg, önkéntelenül is formát adva a beteljesedett végzet szomorú tapasztalatának. „Mert a modern mű - életmű - is úgy szép, ha formája van" - írja Kántor Lajos a költői korpuszról, melynek felbonthatatlansága - a feltételezhető szerzői intenció felismerése mellett - magában rejti az intuitívan megközelített versvilág kompilatív lehetőségeit is, melyek segítségével az értelmező eljátszhatja a költő egyik-másik lehetséges életét, vagy akár milliomodik halálát is - Páskándi Géza földöntúli porjátéka nyomán. „Csak nézem, hogy játszik a porral a szél. / Csak nézem, hogy játszik a széllel a por. / O, mióta gyanítom: játékból van a por. / Mióta gyanítom: porból van a játék." Forrás A Forrás folyóirat hivatkozott lapszámai, illetve idézett szövegei. A költő (régi és új) életei (szerk. Kántor Lajos) Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008 Kényszerleszállás (In Memóriám Szilágyi Domokos; szerk.: Pécsi Györgyi). Nap Kiadó, 2005 Papp Máté: „HarangoznakMonostoron" Kísérlet Szilágyi Domokos költészetének metafizikai mérlegelésére (Szakdolgozat / Pannon Egyetem - Irodalomtudományi Tanszék, 2012. Veszprém) Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás (Összegyűjtött versek; szerk.: Kántor Lajos) Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979
