Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Simoncsics Péter: Emlékezés egy „intézményre”
Sőt, talán az sem véletlen, hogy Karácsony Sándor Szépe Györgynek professzora volt Debrecenben, Robert Austerlitz pedig amerikai tanulmányútján szerzett élethossziglan jó barátja. Szépe György nyelvészi pályájának tételes ismertetése nyilván nem tarthat számot a mégoly művelt nagyközönség érdeklődésére, s ha mégis volna köztük érdeklődő, annak rendelkezésére áll sok szakfolyóiratban már megjelent vagy megjelenendő nekrológ, visszaemlékezés és, remélhető, hogy a nem távoli jövőben, munkásságát elemző monográfia is. Az itt következőkben az ő oeuvre-jének csak néhány pontjára tekintve próbálom felidézni röviden azt a kort, amelyben pályáját megfutotta, s amelynek alakításában tevékenyen részt vett. Szépe György formáló évei tehát patrícius családi védettségben és az egymással harmonizáló magyar és európai műveltség folytonossága jegyében teltek el Nagykőrösön. A II. világháború nemcsak emberi életekben és anyagi javakban hozott addig sose látott pusztítást, hanem szétszaggatta a társadalom amúgy is foszladozó szövetét, és vele együtt a művelődés hálóját is. Az egyetemi tanulmányait 1949-ben Debrecenben kezdő Szépe Györgynek mégis szerencséje volt abban, hogy a magyar és európai szellem világháborút átvészelt olyan kiváló képviselőit hallgathatta még, mint Hankiss János (1893-1959), Karácsony Sándor (1891-1952) és Bárczi Géza (1894-1975), akiknek egyéniségéhez és tanításához az ő addig megszerzett világképe zökkenő- mentesen csatlakozhatott. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az ugyanebben az évben az országra telepedő keleti despotizmus, és amit magával hozott, Európa és a nagyvilág úgyszólván légmentes kizárása, a szellemi „vasfüggöny" lehúzása nem jelentett neki oly nagy hátrányt, mint a modern európai műveltséghez addig hozzá nem jutó környezetből származó nagyszámú kortársa, az elsőgenerációs, ún. NEKOSZ-nemzedéknek. A NEKOSZ-nemzedék megjelenése a művelődés területén a háború utáni szociális változások pozitív hozadékainak legfontosabbja volt: a magasabb művelődés lehetőségeitől korábban elzárt néprétegek fiataljai, mondhatni történelmi jóvátételként, tömegesen jutottak be a felsőoktatásba és utána a közszolgálat különböző területeire, a közoktatásba, közegészségügybe és a közigazgatásba. A magasabb műveltség mint érték még a „kommunizmus" álarcát öltő keleti despotizmus döntéshozói számára is fontos volt abból következően, hogy a kommunizmus eszméje voltaképpen a felvilágosodásban gyökerezik, és bár hatalomra jutva eltorzult, mégis annak a „szülötte". Ennek köszönhető, hogy az európai értékek - noha időről időre veszélyben forogtak a rezsim inherens kisebbségi komplexusa (paranoiája) miatt - mindvégig felszínen tudtak maradni mint elérendő műveltségeszmény a keleti despotizmus legpusztítóbb éveiben is, amelyek véletlenül (?) Szépe György egyetemi éveivel estek egybe (1949-1953). Ez az európai szellem folytonosságát képviselő - és életben vagy szabad lábon maradt - tanároknak és alkotóknak volt köszönhető, mint amilyen pl. Bárczi Géza professzor volt, aki Debrecen után Budapesten is tanára lett Szépe Györgynek. Ne felejtsük el azt sem, hogy Szépe Györgynek, mint fölkészült, érett befogadó közegnek, tudásra éhes fiatal embernek ugyanúgy szerepe volt az európai szellem ébren tartásában. (Jelzem, hogy az itt következő eszmefuttatásom nem dokumentált adatokon nyugszik, mégis igaznak vélem, amit a vele való majdnem fél évszázados ismeretség alatt összegyűlt apró jelek tettek számomra nyilvánvalóvá.) Szépe György családi hátterének is köszönhető fölkészültségénél, de alkatánál fogva is alkalmas volt a világháború és szörnyű végjátéka, majd a „vasfüggöny" rákövetkező leereszkedése okozta megszakadt kulturális folyamatosság helyreállítására, hogy az egykor volt európaias magyar műveltség és a Nyugat kultúrája közt „hidat" építsen. O ugyanis 99
