Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Pintér Lajos: Négy bagatell
2. A következő történet valamikor 1972-73 táján esett meg. Pesti egyetemista voltam és fiatal költő, akinek versei már vezető lapokban az idő tájt is megjelentek. A Kortársban, Új írás ban például. Mind a két szerkesztőségbe be is jártam, a Kortársnál régi magyar irodalom-tanárom, Kovács Sándor Iván volt a főszerkesztő, a versrovat vezetője pedig a kitűnő költő, Takács Imre. Milyen kár, hogy Imre neve is ily gyorsan feledésbe merül, teszem hozzá. Az Új Írásnál pedig a kortárs klasszikus nagy költő, A tékozló ország költője, Juhász Ferenc volt a főszerkesztő és Módos Péter a versrovat vezetője. Módos Péterről azért is illik megemlékeznem, mert Ilia Mihály után vagy Ilia Mihály mellett ő volt az, aki elsőül elismerte pályakezdői tehetségemet. És ezt egy 17-18 éves fiatalember bizony egy életre megjegyzi. Politikailag nem voltak felhőtlen évek ezek, mert repedések kezdtek keletkezni a kádári konszolidáció falán. Ha máskor nem, ez március 15-én megmutatkozott. 1972-ben is, 73-ban is nagy diáktüntetések voltak Pesten, rendőri gumibotozással, igazoltatásokkal és egynéhány egyetemista egyetemről való kizárásával. Március 15. Ezer a gumibot. Irta ezekről az időkről Kiss Bence, és ekkor írtam én is a Március, ütlegek ünnepe című, azóta sem megjelent versemet. Március 15. munkanap volt, nem volt nemzeti ünnep, tilos volt bármiféle gyülekezés, és tilos volt a nemzeti jelképek, kokárda, nemzeti zászló kitűzése. A fiatalok ezt nehezen tűrték, és a tiltás ellenére benépesült a Batthyány tér, a Március 15-e tér, a Nemzeti Múzeum, az Erzsébet híd környéke. A szocializmust építő Magyarországon ijesztő volt ez a fiatalos hömpölygés. Ezekben az években március elején bent jártam az Új írás szerkesztőségében, és a szerkesztőségi előszobában a titkárnő már azzal fogadott, hogy Juhász Ferenc föltétien szeretne velem beszélni. Juhász Ferenc szeretett bennünket, pályakezdő fiatalokat. Fiatalok a jövőnek címmel még rovatot is indított számunkra. Ott publikált Baka Pista, Nagy Gazsi, Szöllősi Zoli, Bari, ott publikáltam én is. Bementem tehát Juhász Ferenc főszerkesztői szobájába. Juhász a néhány köszöntő és formális mondat után közelebb hajolt hozzám, és baráti intéssel ezt mondta: És aztán nehogy csináljatok valami meggondolatlanságot március 15-én. Vágni lehetett a csöndet, és ebben a csöndben még hozzátette: Mert bejönnek az oroszok. És azt is hozzátette: Aczél mondta. Megdöbbentem, és ma is megdöbbenten gondolok erre a jelenetre. Logikailag nem értem, hogy bejönnek az oroszok. Hiszen már bent voltak. 3. Ez már később, a 80-as évek elején történhetett, de még 89, a rendszerváltás előtt. Onnan tudom, hogy a rendszerváltás előtt, mert még megvolt az MSZMP, állt a megyei pártszékház, és a pártszékházban ott dolgozott első titkárként Romány Pál. A pártbizottság épülete mellett a megyei tanács felmagasodó 14 emeletes épülete, melynek 14. emeletén voltak az idő tájt a Forrás irodái. 78
