Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században

Az 1673. év különösen sok keserűséget hozhatott mind az egész országra, mind pedig a helybeliekre. Három anonim verselő is megörökítette ennek sok szomorúságát, nyomorúságát.

Oh nyomorúságos esztendő,

Homályba beborult idő,

Voltál nekünk csak búszerző,

Gyakran méreggel emésztő...

A másik vers szerzője minden bizonnyal a magisztrátus valamelyik tagja lehetett, vagy legalábbis a bírák lelkiállapotát, hangulatát idézte fel.

Óh kegyelmes Isten szánj meg,

Ez nyomorult háztúl ments meg,

Hogy házunkban nyughassunk meg,

Többé ne is ismerjük meg.33

Minden tekintetben kiemelkedő alkotás az a vers, amelynek a feljegyző adta az Anno 1673 címet, pontosabban jelzést. Ez nemcsak terjedelmét, hanem formai sajátosságait tekintve is kiemelkedik a többi közül. Minden bizonnyal eddig még teljesen ismeretlen volt a magyar irodalmi életben. Egy Erdélyből ideszakadt ember panaszolja el benne fájdalmait. A húsz strófából ízelítőül csak az első három versszakot idézzük.

Kegyesen tápláló,

Mindeneket formáló Szent Jehova Isten!

Légy gondom viselőim]

És jól igazgatóm,

Keserülő Isten.

Óh mert reád hadtam,

Igyemet rád bíztam,

Ez idegen földön Nincsen jóakaróm,

Sem gondom viselőim],

Keserülő Isten.

Vajha szüléimét,

Édes nemzetimet Csak egyszer láthatnám,

Éltömet éltökért,

Az ő jóvoltokért Letenni nem szánnám.34

Zárásként is célszerű kiemelni, hogy nem a helyi papok, prédikátorok és iskolamesterek vizsgáztatták emlékezetüket emlékirataik rendezése során. Azt is célszerű hangsúlyozni, hogy a verseket, zsoltárrészleteket lejegyző kisbírákat és vásárbírókat évenként

33 Iványosi-Szabó Tibor: 2008. 110. Talán érdemes utalni arra, hogy a hivataluktól búcsúzó bírák a városházát nevezték nyomorúságos háznak. Erősen valószínű, hogy a szöveget lejegyző maga is kisbíró volt.

34 Iványosi-Szabó Tibor. 2008. 115-119.

75