Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Iskola és irodalom Kecskeméten a 16 - 17. században
maradt munkák, alkotások jellemzik, minősítik. Mindenképpen figyelemre méltó az irodalmat értő, az azt igénylő tömeg mérete és ízlésvilágának a szintje is. Csak egy jól előkészített alapokon jöhet létre a komoly alkotások iránti igény, csak a tartós ismeret teszi lehetővé a megkedvelt irodalmi részletek idézését, és csak az egyéni tehetségek gondozása során bontakozódhat ki bármiféle közösségi, illetve egyéni költészet. „Irodalmunk 1640-1690 közötti, tehát nagyjából az itt közölt szövegek keletkezésének és lejegyzésének idejével egyező korszakát Klaniczay Tibor a barokk irodalom hőskorának nevezte. Kiemelte ezen belül mind a protestáns, mind a katolikus egyházi irodalom nagy szerepét. "30 A kisbírók tollhegyére került szövegrészietek nagyobb része valóban egyházi jellegű. Ez a kor szellemi-kulturális életét tekintve teljességgel természetes. A református templomokban énekelt zsoltárok, a katolikus miséken elhangzott latin nyelvű bibliai idézetek, és magyar nyelvű egyházi énekek egyaránt jelentős számban képviselve vannak. Még két bibliai tárgyú históriás ének is feltűnik: A tékozló fiú históriájából és Mária Magdolna históriájából azonban csak az első sorokat idézték. Szerelmet érintő részletek, sorok nem kerültek elő. Ez a kor írástudóinak puritán szemlélete miatt nem is lehet meglepő. Annál nagyobb teret, hangsúlyt kapott a létbizonytalansággal, az egyéneket és a közösséget sújtó szenvedéssel kapcsolatos téma. Ezúttal nem valamiféle megjátszás vagy divat sugallta a témaválasztást, hanem a közvetlen átélés. Ennek súlyát pedig az növelte, hogy az országos események — a Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása, a kuruc mozgalom kibontakozódása, majd a másfél évtizedes háborúskodás — minden epizódja helyben is újabb és újabb katonai incidenseket, sőt nemritkán valóságos tragédiákat eredményezett. Az összegyűjtött töredékek és versek hangulata minden bizonnyal ezért is ilyen komoly, sőt komor. Mindössze egyetlen tréfás hangvételű található, a Tücsöklakodalom. Csak sajnálhatjuk, hogy a hasonló hangulatú, akkor ismert szövegekből többet nem idéztek fel. Megnőzteté az Pütsök / Az ő vitéz fiát. / Megkéreté Szúnyognak / Hajadon leányát. Leánt neki nem adván / Az Pütsök komának, / Azulta minden estve / Az házban dúdolja nótáját,31 Külön is érdemes kitérni arra, milyen kiemelkedő, avagy kevésbé jelenetős költők alkotásait vetették papírra az írnokok és kistisztviselők. Ezt egyrészt azért célszerű megtenni, mivel az esetek többségében igen gyenge íráskészséggel rendelkező személyek rögzítették az éppen eszükbe villanó, a békés és a viharos napjaikban őket elkísérő irodalmi részleteket. Ok minden bizonnyal a helyi iskolákban szerezték ismereteiket. Tehát ezek alapján joggal következtethetünk a mezővárosban működő két iskola oktatásának részben egyházi, részben világi témáira és igényességére. Talán nem felesleges ismét megemlíteni, hogy a tanítók, az iskolamesterek csaknem évenként váltották egymást, tehát nem egy-két személyiség kivételes hatásáról szólhatunk. Mivel pedig ezeket csak évtizedekkel később rögzítették, a tanítás hatékonyságáról is vallanak. így ezek a versek, versrészletek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a hódoltság közepén lévő mezőváros cívis lakosságának szellemi közege és ízlésvilága nemcsak teljesen beágyazódott a másik két országrész szellemi életébe, hanem azt is, hogy nem egy-két kivételes személyiség, véletlenül ide kényszerült prédikátor vagy iskolamester tudott róluk, vagy legalábbis alkotásaikról. Tehát nem megalapozatlan az az észrevétel, hogy az akkori, az élő magyar irodalom a viszonylag szegényebb, a plebejus rétegeken belül is a hétköznapok részévé vált. 30 Orosz László: 2006. 267. 31 Iványosi-Szabó Tibor: 2008. 100-101. Ugyanaz a személy írta, aki az 1663. évi Robotlajstrom 67. oldalán lévő „Jobb volt volna néköd" kezdetű verset jegyezte le. Tücsöklakodalom (Több szakasza jegyzettel. In: Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel, Budapest, 1977. 177-180.) 73
