Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Géczi János: Versek
Budapest felett közben salétrom-gyapjút söprenek Mint őzben a barna a hull a város gyapja Mária betakarja és ki a tőgyszagú ködben a csecsemőt és a sorsát Az egymást metsző égi két ösvény Budapest felett Hol Mária nem lépked el tova Mindegy hogy sír Mindegy hogy nevet Miként a Lenin-hegyen Margarita Moszkva felett *** Megszólal a dóm harangja A hang, Pilinszky hangja amelyen az Apokrifet mondja üresen, mint üres leszen a végítélet napján a menny És szorong mint a maga testének poklában a lélek És a hangba beástam magam miként a zaj mélyébe a toronyharang Strasbourg is elmerül a történet fele a várossal elmerül Az ember félig gaz lesz, félig igazul mint aki olvasni képes, írni nem bár latinul megérti a fű nyelvét s ha bokorul tanul, madárul tud és aggófűként lekonyul de szólni itt s ott is pusztán balul képes, ha nem is valóul, bár nem hazugul gyönyörű szíve vérbe borul
