Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 5. szám - Hász Róbert: Mire a bárdok megérkeznek
csuklyás köpönyegemet. Éppen virrad, amikor lovaimmal kiporoszkálok a palota udvaráról. Némelyik ház ablakában gyertyafény pislákol, a korán kelők már munkába készülődnek. Ha szerencsém van, még a kapuőrt is szundikálásban találom, és sikerül észrevétlenül kisurrannom. Már a tér közepén járok, amikor a hajnali derengésben elsuhan mellettem egy árnyék, és elállja utamat. Majra az. Kezét csípőre téve méreget. Szapora szuszo- gása kis ideig elveszi a hangját. Ki kell fújnia magát, ha a palotától idáig futott.- Engedj utamra, Majra — mondom neki gyengéden. Kezét mellkasára teszi, mély levegőt vesz.- Mi jár a fejedben, nagyuram?- Szólítanak a hegyek, mennem kell. Nem erőltetem, hogy gyere velem, megértem, ha nincs már kedved a nomád élethez.- Ne bolondozz, és ne beszélj butaságokat. Fordítsd meg a lovat, és gyere vissza! Hangomat megkeményítem, már amennyire tőlem telik.- Asszony, vigyázz a nyelvedre! Ha azt mondom, mennem kell, akkor mennem kell. Állj félre az utamból, ne feledd, kivel beszélsz: a helytartóddal! Majra megbillenti a fejét, oldalt lép, onnan néz föl rám. A félhomályban nem látom a tekintetét, csak szögletes arcának körvonalait.- Hát ide figyelj, te ostoba vénember: hosszú éveken át vártam arra, mikor nő be a fejed lágya, hogy rájöjj, hol a helyed. S most, mikor ezt végre megértem, azt hiszed, engedem, hogy elpusztítsd magad a hegyen? Három napig sem bírnád ki, félúton kiesnél a nyeregből, akkor ennél, ha egy nyúl a kedvedért felakasztaná magát. Térj eszedhez, máskülönben szólok Szálamnak, és megkötözve viszünk haza! Látom, hogy az őr a kapuban előbújik alvóhelyéről, kíváncsian nyújtogatja felénk a nyakát. Más se hiányzik. Orten helytartót saját szolgálója lekiabálja a lováról. Még mielőtt megaláztatásom kiteljesedne, Majra megragadja lovam kantárját, s elindul velem vissza a palotába. 34
